Mozgó Világ 2019. január [antikvár]

Bozóki András Száz év talány Horthy, Kádár, Orbán Ha visszapillantunk a magyar politika elmúlt száz évére, azt látjuk, hogy a leghosszabb ideig tartó korszakok mindössze három pohtikus nevéhez kötődnek: Horthy Miklóséhoz (1919-1944), Kádár Jánoséhoz (1956-1988) és Orbán Viktoréhoz (1998-2002 és 2010-tól mostanáig).' Ez a három vezető az elmúlt száz évből összesen hetven évet töltött a hatalomban. Bizonyára nem tévednek azok, akik úgy vélik, hogy e vezetóTmek jelentős hatásuk volt a magyar politikai kultúrára, és talán az sem teljesen véletlen, hogy a magyarok e három politikai vezetővel ilyen hosszú időn keresztül együtt tudtak élni. Miben hasonlóak ezek a vezetóls, és melyek a különbségek közöttük? Horthy Horthy Miklós rendszere választási önkénynralmi rendszer volt, amelyben voltak ugyan választások, de azok nem voltak szabadok. A választást mindig a kormánypárt nyerte meg. Az ország nagyvárosait kivéve, vidéken a nyüt szavazás intézménye volt érvényben, ami azt jelentette, hogy a nagybirtokosok és apparátusaik könnyen megfélemlítették cselédjeiket, munkásaikat és a földjeiken dolgozó parasztokat. A baloldali és liberális pártok csak Budapesten ' A sztálini korszak magyar kommunista pártvezetőjét, Rákosi Mátyást azért nem említem ebben a sorban, mert ő rövidebb uralma alatt (1948-56) közvetlenül Moszkva utasításait követte. szervezkedhettek. Horthy rendszere az Osztrák-Magyar Monarchia és az első világháborút követő forradalmak bukásából született. Ez volt az a rendszer, amelynek kormánya 1920-ban aláírta a trianoni békeszerződést, amely Magyarország számára hatalmas területi veszteséget jelentett. Habár maga Horthy nem volt ideologikus alkatú, a Horthy-rendszer mégis erős ideológiai alapon áUt, amelyet nap mint nap sulykoltak az iskoláktól kezdve a kurzus sajtóján át a parlamentig: ez volt a kereszténynemzeti ideológia, amely az ország világháborús bukásáért a liberálisokra és a kommunistákra hárította a felelősséget, és célját az elvesztett területek visszaszerzésében jelölte meg. Mivel az országnak nem lehetett jelentős hadserege, a rendszer különös gondot fordított a revansista ideológia terjesztésére az oktatási és kulturális intézményekben. Azt tűzte ki céljául, hogy az iskolarendszer fejlesztése révén művelt és öntudatos nacionalista utánpótlást képezzen ki, amellyel a környező népek fölé kerekedhet, és újra integrálhatja ólset, ha eljön a területek visszaszerzésének ideje. Ez volt a „kultúrfölény" eszméje. Horthy Miklós kormányzó volt a király nélküli királyságban. Pályafutását a tengerészeinél kezdte, fiatal korában körbehajózta az egész világot, járt Indiában, Afrikában, élte a tengerésztisztek szokásos életét. Ké-sólsb Ferenc József osztrák császár és magyar király bécsi szárnysegédje