Mozgó Világ 2020. november [antikvár]

Majtényi László Kétbalkezes állami erőszak^" A kormány tehetetlenségét és tanácstalanságát leplezve, afféle félszeg erőszakkal, az egyetem feletti hatalomhoz ragaszkodó bénázó cselekvéssel újabb fejezetet nyitott a nemzetközi botránnyá szélesülő SZFE autonómiaküzdelmének letöréséről szóló szomorújátékban. A támadó nem érzi a vesztét, nem hallja a vészcsengőt, hiszen hozzászokott, hogy az elmúlt évtizedben a szabadság fészkeit könnyedén, érdemi ellenállás nélkül, sikerrel verte le, egyenként. Tegyük hozzá, tette ezt néhány figyelmeztető kivétellel (ilyen volt például a kormánykritikus független szervezetek elleni Civiltörvény áterőszakolása utáni hasra esés, és ilyen a Szabadság téri Eleven Emlékművel szembeni évek óta tartó szerencsétlenkedés is), de korábban sem a megsértett csoportok elszántsága, sem a társadalmi szolidaritás mértéke nem volt elég erős a sokszor saját kényelmüket a szabadság elé helyező áldozatok (a sor az Alkotmánybíróságtól a Rektori Konferenciáig eléggé hosszú) megmentéséhez. A fordulat bármikor bekövetkezhet, hiszen az autonómiaigény kitörölhetetlen vonása az emberi nemnek, ezért véglegesen nem legyőzhető. Az SZFE szabadságmozgalma átlagosnak mondható tanügyi autonómiakövetelésként, de ' Szerzőnk a Mozgó Világ 2020. októberi számában közölte a Színház- és Filmművészeti Egyetemen történtekkel kapcsolatos álláspontját. Az esszé Az ellenállás joga címmel jelent meg. Az itt közölt szöveg folytatásnak tekinthető. (A szerk.) nem rendszerkritikus színezettel indult, viszont folyton emelve a tétet, szorítva a prést, maga a kormány tette, érthetetlen ostobaságában, lázadóvá. 1. Önleleplező hatalom, pénz és korbács A kormány emberei olykor szánalmas szinten (Benkő Péter) nyomják a nemzeti és keresztény halandzsát - Vidnyánszky Attila így: „Karsai Györgynek én nem fogom tudni soha elmagyarázni, hogy mi a nemzet, meg a haza, meg a kereszténység" -, de az ájtatos máz mögül a kura-tóriumosok a behódolásért javakat, jószágokat, sok pénzt ígérnek, és ugyanezzel a lélegzettel változatos büntetésekkel fenyegetőznek. Ebból a magunk részérói nem a hazaszeretet és nem is az Evangélium igéit olvassuk ki. A NER romlott belvilágát már elfedni sem óhajtva, képviselői simán elhiszik, hogy szűk horizontjukon túl nincs semmi. Hiszik, mert az ellenkezőjét személyes életükben soha nem tapasztalták - ebben Vidnyánszky lehetne kivétel -, hogy léteznek morális megalapozottságú személyek, gondolják, talán csak szóvirág a személyiség betűsor, vagy hogy erényesnek lenni jó, Jókai Mór Porcelán utcai zsibárusa szavaival: „Én azt mondom, hogy becsületesnek lenni a legjobb üzlet."^ Nem képesek felfogni, hogy az SZFE tanárai és di- ' Jókai Mór: A kőszívű ember fiai.