Bővebb ismertető
Fleck ZoltánAz uralkodó jogászi kultúra sivárságaAz Alaptörvény csak a formális jogállami szabályok, praktikusan a kétharmados korlát betartásával változtatható meg. Nem lehet jogállamot építeni nem jogállami eszközökkel. Nem kell jogelméleti megfontolásokkal bajlódni, csak a jogi formák érdekesek. Az Alaptörvényhez nyúlni azért nem lehet, mert polgárháborút provokál. A kétharmados törvények megváltoztatása olyan precedenst teremt, amelynek soha nem lenne vége, ad absurdum minden kormányzat saját alkotmányt akar majd. Nincs forradalmi helyzet, ilyenkor a jogásznak nincs más dolga, mint a hatályos szabályok betartása. Ezek és ezekhez hasonló mondatok gyakran fogalmazódnak meg érvként Magyarországon azóta, amióta reális politikai esély van arra, hogy a 2010 óta regnáló Orbánrezsim elveszti a választást. E jogászi eredetű érvelés forrása könnyen azonosítható, következményei is be-láthatók.A jogállam akaratlagos félreértéseKét ideológiai természetű szemléleti sajátosság húzódik meg ezek mögött. Itt most nem foglalkozom azokkal a politikai indíttatású érvekkel, amelyek az autoriter rezsim fennmaradásának érdekében fogalmazódnak meg, még ha jogias szóhasználatot alkalmaznak is. Nem mérlegelem az Alaptörvény értelmezésében tevékenyen részt vevóTc akadémiai meg-hasonlásának pszichológiai hatásait sem. A rendszerváltást és demokratikus jogállam felépítését kívánók beszédmódjával érdemes foglalkozni. Egyrészt a jogállam ebben a logikában minden változás akadályaként jelenik meg, függetlenül attól, hogy mivel szemben, milyen tartalommal és milyen politikai környezetben történik a változás. Másrészt az elvi megfontolásokat beárnyékolják a káosztól, polgárháborútól, utcai zavargásoktól való félelmek, illetve félelemkeltések. Mintha az eró'szak közvetlenül származna a közjogi intézmények átalakítási igényeiből és nem egy régóta a jogállamon kívüli nem demokratikus politikai erő nyers akaratából. Vagyis elegendő a jogrendszer teljes megkaparintása ahhoz, hogy a politikai hatalmat bárki korlátlanul és korlátlan ideig használja. Ha elég ügyesen manipulálja a jogintézményeket, soha nem kerülhet ki a kezéből a hatalom. Az a nyugati jogi kultúra, amelynek perifériáján élünk, arra épül, hogy a központi hatalmat, az uralkodót különböző ellenhatalmak korlátozzák. Gazdasági, területi, intézményes autonómiák.Mivel ezek az ellenhatalmak a tapasztalatok szerint törékenyek, esetlegesek és könnyen felszámolhatók, viszonylag hamar megjelentek a stabilizálásukra hivatott jogintézmények és garanciák, amelyek kötik az államhatalom mindenkori gyakorlóit. Ezt nevezik azóta is jogállamnak.Ii, I11, 'II