Mozgó Világ 2022. július-augusztus [antikvár]

Korrupció és hatalmi téboly Ligeti Miklóssal* beszélget Kardos Ernő - Megalakult az új kormány, programja testet öltött a költségvetési tervezetben, ismerjük már a minisztereket is. Lát olyan jeleket, hogy a kormányfő, Orbán Viktor gátat kívánna vetni a durva hazai korrupciónak? - Nem látok ilyen szándékot, de ennek megítélése attól is függ, hogy Orbán Viktor eló'zó' három kormányzati ciklusban gyakorolt politikáját ki mennyire tekinti korruptnak. Ugyanis még a téma kutatói is eltérően ítélik meg magát a korrupciót. Megkülönböztetnek a jog által tűrt, bátorított vagy épp tiltott korrupciót, és csak az utóbbi kategórián belül értelmezhetóTs a már bűncselekménynek minősülő esetek. A laikus választó véleménye is leginkább attól függ, hogy elégedett-e a kormány teljesítményével. Miután Orbán Viktor újra megnyerte a választást, a támogatói a politikáját, benne az általunk rendszerépítőnek tekintett korrupciós ügyeket, tudomásul veszi. Akik viszont kritikusan szemlélik a kormányzás gyakorlatát, köztük a Transparency International Magyarország (TI Magyarország), azok tíz éve rendszerszintű korrupcióról beszélnek, mert ez a kormányzás napi rutinjává vált. A korrupció súlyosságára és megítélésére vonatkozó számos felmérés azt igazolja, hogy a magyar emberek súlyos problémának tekin-tik a korrupciót. A TI Magyarország ¦ Ligeti Mikós a Transparency International Magyarország jogi igazgatója. - A szerk. kutatásai szerint a magyarok kétharmada ért egyet ezzel az állítással, míg az Eurobarométer felmérésében száz magyar polgárból közel kilencven fogalmazott úgy, hogy a korrupció elterjedt jelenség az országban. A polgárok több mint fele egyszersmind elégedetlen azzal, amit a kormány a korrupció megfékezése érdekében tesz. Csakhogy a pártszimpátia képes felülírni a korrupció első ránézésre erős elutasítottságát. A magukat ellenzékiként vagy a pártpreferencia szempontjából bizonytalannak meghatározó polgárok kétharmada inkább véli úgy, hogy a korrupció ma Magyarországon büntetlenül megúszható, míg a magukat kormánypártiként azonosító válaszadóknak csak alig több mint a negyven százaléka ért egyet ezzel az állítással. Mindebből az is következik, hogy a kormánypárti szavazók között bőven vannak olyanok, akik nemcsak komoly problémának tartják a korrupciót, de arról is meg vannak győződve, hogy az a hatalom számára bocsánatos bűn, és ennek ellenére kitartanak a Fidesz mellett még akkor is, ha látják a korrupció kockázatait és az elkövetóTí büntetlenségét. Miután a politika elsősorban akkor változtat, ha a szavazók arra rákényszerítik, ezért nehéz azt hinni, hogy a kormány inkább véget vet a rendszerszintű korrupciónak, hisz ezt sokan nem is tartják annak, vagy ha mégis, akkor nem zavarja óTset.