Mozgó Világ 2022. június [antikvár]

Részlet: Majtényi László Demokratáknak kívül tágasabb Avagy a választási vereség után a szabad, demokratikus és szolidáris Magyarország megőrzendő álma és új esélyei Nem meglepő, a csoda elmaradt, a Fidesz maradt. Az már meglepő, hogy Orbán ekkora fölénnyel győzött. A vesztesek Orbánéktól a fölényeskedő lesajnálást, választóiktól és elóljb reménykedő, majd elkeseredett drukkereiktől is megkapták a magukét (arról itt nem szólok, csitt!, hogy ez utóbbit mennyire megérdemelten). A változásban reménykedóli most éppen reménjrvesztettek. Ezt azért szerintem ne vigyék túlzásba. Volt rosszabb, van kiút és esély Ha ismerjük a magyar történelmet, akkor a sorban negyedik Fidesz-két-harmad ugyan nem bagatell ügy, de azért kétségbe sem kell esni. Vigasztalja a mai magyarokat Marczali Henrik, aki szerint sokszor volt ennél sokkal rosszabb is. A híres történész a török hódoltság idejéről írta, hogy akkor Magyarországon tűrhetetlen és elviselhetetlen viszonyok uralkodtak, amely helyzet százötven évig tartott. Ezzel szemben Magyarországon a demokrácia kétségbeesett híveinek azt mondhatjuk, hogy a helyzetünk, különösen a korábbi századokhoz képest, távolról sem elviselhetetlen és végképp nem reménytelen. Ma is részesei vagyunk Európa évezredes történetének legnagyszabásúbb demokratikus, liberális és alkotmányos vállalkozásának, a sokat botló. de közben nagyszerű békegondolatot megvalósító Európai Uniónak, amelynek új történelmet alapozó kísérleteit figyelve folyamatos interakcióban tanulhatunk egyben-másban és továbbiakban, hm, nálunk sikeresebb partnereinktől, és némi eséllyel taníthatunk másokat mi is, például, ha magunk végre rájönnénk arra, hogyha a szükség úgy hozza, hogyan szabaduljanak meg őIí is az autokrá-ciától. Persze az erre szóló receptünket előljb nekünk kellene a mi patikánkban kiváltanunk. Mindemellett ^ a sokat szidott bénázó, a jövőjét fenyegető autokrata vezetőinket bólse-zűen finanszírozó Európai Unióban a gazdasági fejlődésünk, lopjanak bármennyit vezetőink, a brutális korrupció ellenére biztosított. És nemzeti kislétünk nagy vigaszaként a Trianon után több államba került magyar nemzeti közösségek többsége végre nagyrészt lebomló határok között egyre intenzívebb kapcsolatokat ápolva létezhet, Illyés szavait idézve, de már nem széttört ötágú sípként. Nemzeti kultúránk eleven, ma is virágzik a magyar irodalom, működnek még a kiváló független színházak, és nem csak Fesztiválzenekarunk van, hanem például magánszínházak, jazzklubok satöbbik is, független képzőművészeti kiállítóhelyeket látogathatunk, és, egyelőre, történelmünk ritka ado-