Bővebb ismertető
Sz. Bíró Zoltán
Emlékezetpolitika és indoktrináció: válhat-e Oroszország pravoszláv Iránná?
Azokat a történelemtankönyveket, amelyek közül az egyik, a 11. osztályosoknak szánt, Magyarországon is botrányt keltett, augusztus 7-én mutatták be az orosz állami hírügynökség, a TASZSZ székházában. Egyszerre négy könjfvet prezentált a sajtótájékoztatón megjelent három státuszférfi: Vlagyimir Megyinszkij, a korábbi kulturális miniszter, ma az elnök emlékezetpolitikai ügyekben illetékes tanácsadója, Anatolij Torkunov, a moszkvai diplomataképző egyetem, az MGIMO rektora és a közoktatásért felelős művelődési miniszter, Szergej Kravcov. Ennek azért van jelentősége, mert mind a tankönyvek tartama - kiváltképp érvényes ez a II. világháború utáni szovjet, illetve orosz történelmet feldolgozó tizenegyedik osztályos kötet kapcsán —, mind az azok bemutatásának feltűnően magas politikai szintje egyértelműen arra utal, hogy a hatalom kitüntetett jelentőséget tulajdonít a felnövekvő nemzedék indoktrinálásának.
Ezt bizonyítja az is, hogy idén szeptembertől már csak egyetlen tankönyvsorozatból lehet ólset oktatni. Korábban nem ez volt a helyzet. Hosszú időn át több mint egy tucat történelemtankönyv közül választhattak a tanárok. Néhány éve azonban ezek körét háromra szűkítették, hogy az idei tanévtói már csak egyetlen könyvből lehessen tanítani. Ám
nemcsak ez az egyetlen újdonsága a most bemutatott könyveknek (két kötet a 20-21. századi orosz történelemmel, míg kettő az időszak egyetemes történelmével foglalkozik), de az is, hogy azok nem egyszerűen az állam által jóváhagyott kötetek, vagyis nem csupán „állami tankönyvek" (a korábbiak is azok voltak), hanem - ahogyan ezt a könyvet bemutató státuszférfiak többször is kiemelték — „szuverén állami tankönyvek". Vagyis azokat olyan történészek írták - a tankönyv borítóján szerzőként Megyinszkij és Torkunov neve van feltüntetve -, akik nem azért tudnak a történelemmel foglalkozni és tanköns^vet írni, mert külföldi alapítványok ösztöndíjaihoz jutottak, hanem mert igaz hazafiak, akiket a külföldi megrendelői: semmilyen módon nem tudnak befolyásolni.
Ugyan a mondatnak ez a második fele nem hangzott el a sajtótájékoztatón, de egyenesen következik a mondat első feléből. Ha nem következne belőle, akkor a könyvbemutató során a prezentálok nem hozták volna többször is szóba, hogy a megannyi korábban engedélyezett történelemtankönyv közül nem egyet szerzőik külföldi ösztöndíjakat elnyerve írták. Ha ennek, mármint annak az új fejleménynek, hogy Oroszország immár nemcsak politikai értelemben nyerte vissza a kilencvenes években állítólag elvesztett szuverenitását.