Nagy asszonyok élete [antikvár]

Részlet a kötetből: "Karriér... Ezer prizmás szó, mint minden fogalom, mely azt fejezi ki, ami az életnek értéket ád. Minden egyes ember más-más képet alkot magának felőle, aszerint, hogy milyen alakban ég lelkében az ambició. Ha csak kicsi méccsel, úgy szerény kis törekvések, iparkodások betetézett sikerét nevezi annak. Ha például a balmazújvárosi szatócs felfogad egy mezitlábas árva fiút "kifutónak" s az ügyességgel, kitartással egyszer csak eléri azt, hogy ő ül egy szatócs-boltban mint tulajdonos, ez annak a mezítlábas fiúnak és környezetének már karriérszámba megy . . . Kar-' riérnek mondják azt is, ha a jóravaló, dolgos Zsófi szobaleányt a részeges, kártyás bugaczi Bugaczi Balambér tekintetes úr annak rendje-módja szerint oltárhoz vezeti. És Carriérenek (nagy betűvel írt carriérenek) nevezik azt is, (sőt diplomata jargonban csakis ez a Carriére), ha gróf Yxenstein-Trostburg vagy herceg Zápory Miklós ötvenéves korára nagykövet lesz valahol. De van olyan mezitlábas fiu és van olyan mezítlábas? leány, akinek mindez nem számít, aki lenézi a szatócs-jelölt sikereit, elnézőn mosolyog Bugacziné ő nagysága tornyos kalapján és egy gondolatra se mélatja gróf Yxenstein-Trostburg és herceg Zápory megérkezését a Palazzo Veneziába; hiszen azt találja, hogy ennél mi sem természetesebb. Akik olyan nagy és előkelő családból származnak, mint ők, azokon a múlt is segít, azoknak az ősei - úgyszólván - talpfa gyanánt sorakoznak, feküsznek azon az előre megalapozott, aranysínnel kijelölt pályán, amelyen életök vonatának haladni muszáj."