Bővebb ismertető
BOCSKAY ISTVÁN
A 16-ik század alkonyán s a 17-ik század hajnalán futotta meg dicsőséges pályáját Bocskay István, a magyar szabadság halhatatlan emlékű bajnoka. Az ő élete különösen tanulságos a magyar embernek: apja fogságot szenvedett János Zsigmond fejedelem idejében, mert a Habsburgoknak hive volt; anyja megosztotta a fogságot s itt, a kolozsvári fogságban született az a férfiú, akit kortársai pályája első felében német lelkű-nek csúfoltak, mivelhogy a »császár embere« volt s halálakor a magyarok Mózese-ként sirattak, mivelhogy a szabadságától megfosztott magyart visszavezette az »igéret földjére».
Attól az időtől kezdve, hogy a török 1541-ben elfoglalta Budavárát, teljes másfélszáz esztendőn át, vagyis Budavárának 1686-ban történt visszafoglalásáig, két pártra szakadva küzdött a magyarság: az egyik, a »nemzeti párt«, a török segítségre támaszkodva harcolt a magyar szabadságot fenyegető német uralom ellen, a másik, a császári párt, a Habsburg-családbeli királyoktól, kik egyszersmind német császárok is voltak, remélték a törökök kiűzését s egyben a Habsburg-királyok védőszárnya alatt a nemzeti önállóság megmaradását.