Nagyobb epikai művek I-II. [antikvár]

ELSŐ ÉNEKCsendesen, és egyedül áll a' zengő liget' alján Dombynak, a' híres hősnek hajléka. Egyetlen lánya, ki fenn maradott, a' szép Jola rejtezik itt most volt dajkájával. Gárdon jár néha, midőn a' rettegető harczok nem híják küzdeni, hozzá. Mostan is a' szomorú teremekből félve kiszökvén rá vár a' szép lány, és csendes halmai' térén tévedez. Indúl, és léptét elakasztja koronként; mert se megállva, se menve helyét nem tudja találni. Hallgat, haj ! de gyanús zaj kezd emelődni szivéből: sejtő keblének dobogása elűzi nyugalmát. Menne; de a' szerelem kíséri, ha útnak eredvén hagyja helyét, szerelem tüzesíti, ha vesztegel: égnek arczai, 's majd panaszos hanggá nevelődik az érzés.Nyomd el az érzelmet csillagszemű árva leányka, nézzed, amott közelít a' völgynek délszaki táján bajnokod, a' raboló népnek csattogva verője. A' fiatal napként jő hozzád fényben, erőben. Néz a' lány, meglátja hivét, 's örvendeni készül, néz jobban, 's meglátja nehéz kelevéze' aczélját égre kelő gőgben villámlani pajzsa' rezével; a' csengő kardot, 's lobogóval büszke sisakját. Látja 's szelíd örömét bú kezdi borítani: képén a' gyönyörű rózsák halovány színekben enyésznek. Menjen-e? kétségek tiltják megiramlani lábát. Álljon-e? a' kitörő vágyás nem hagyja nyugonni.Néma borongással megy az őskor' lelke, fölötted, Cserhalom ! és nem kér emlékűL oszlopot érczből: Oszlop vagy magad, oh diadalnak halma, meződdel. Téged még az erős természet szüle magából, 5 Hogy mint embernek gyarló munkája, felejtett Porba ne szállna tetőd, hanem állna, mig emberek élnek, És a' harczos apák' hírének lenne tanúja.Árpádnak honját Salamonnal sok baj emészté, Az meg nem rendűit, romlatlan férjfi erőben 10 Állván hőseivel: főkép a' társas egyesség' Napjaiban temetője lön ellenségi' hadának. Olly vala, mint a' két végcsúcsos földközi szálkő, Melly keleten 's nyugaton kitekint az egekre, 's midőn itt Nap veri, ott éjnek rémfátyola leplezi ormát: 15 Elfáradva leül a' villám mély közepében,Nem rengetheti meg, nagyságán nem mehet által. Úgy Árpád' honját veszedelmek' mennykövi csapván Nem rendíthették, közepén túl nem hata mérgök. Akkor az ifjú király Salamon szép déli sugárként 20 Járt a' sergek előtt, vele két fejedelmi leventeÉg' áldása gyanánt, bölcs Géza, 's szekerczecsapással Rettenetes László, Bélának gyermeki, jártak. Akkor együtt az erő, bátorság 's józan okosság Őr vala, és akadály az enyészet' napjai ellen. 25 Kétes az ütközetek' forgása: Sajóra, Mohácsra A' jó honfi ma is könnyezve tekint, de ki retteg Hallani a' harczot, mellyet László' keze harczolt ? Cserhalom ! a' te tetőd diadalnak büszke tetője.