kategória
szerző
cím
sorozat
betöltés...
kiadó
betöltés...
ISBN
évszám
ár
-
leírás
Előrendelhető
A mezők bármelyike illeszkedjen
A mezők mind illeszkedjen
![Alan Sillitoe - Nagyvilág 1967. július [antikvár]](https://lira.erbacdn.net/upload/M_28/rek1/668/2152668.jpg "Alan Sillitoe - Nagyvilág 1967. július [antikvár]")
Nagyvilág 1967. július [antikvár]
Alan Sillitoe, Antonio Gramsci, Artur Miedzyrzecki, Aziz Nesin, Belia György, Dietrich Rempel, Ferenczi László, Gál István, Galatia Szarandi, Gottfried Benn, Ion Baiesu, Jannisz Ritszosz, Jurij Trifonov, Kéry László, Klemens Eck, Martin Esslin, Nemes Nagy Ágnes, Oelmacher Anna, Passuth László, Sipos István, Sławomir Mrozek, Sőtér István, Sükösd Mihály, Székely György, Széll Zsuzsa
online ár:
Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes.
1150 Ft
Részletesen erről a termékről
Termékadatok
Cím: Nagyvilág 1967. július [antikvár]
Szerző:
Alan Sillitoe
,
Antonio Gramsci
,
Artur Miedzyrzecki
,
Aziz Nesin
,
Belia György
,
Dietrich Rempel
,
Ferenczi László
,
Gál István
,
Galatia Szarandi
,
Gottfried Benn
,
Ion Baiesu
,
Jannisz Ritszosz
,
Jurij Trifonov
,
Kéry László
,
Klemens Eck
,
Martin Esslin
,
Nemes Nagy Ágnes
,
Oelmacher Anna
,
Passuth László
,
Sipos István
,
Sławomir Mrozek
,
Sőtér István
,
Sükösd Mihály
,
Székely György
Széll Zsuzsa
Kiadó: Lapkiadó Vállalat
Kötés: Fűzött papírkötés
Méret: 170 mm x 240 mm
Nemes Nagy Ágnes (Budapest, 1922. január 3. – Budapest, 1991. augusztus 23.) magyar költő, műfordító, esszéíró, pedagógus, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja; Lengyel Balázs műkritikus első felesége.
Budapesten született 1922. január 3-án. Mindvégig eredeti nevén publikált. Budapesten élt. 1939-ben a Baár–Madas Református Leánylíceumban kitüntetéssel érettségizett. Ezt követően a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–latin–művészettörténet szakos hallgatója lett, s itt szerzett diplomát 1944-ben. Egyetemi éveiben munkakapcsolatba került Szerb Antallal és Halász Gáborral.
Diákkorától kezdve írt verseket, folyóiratokban 1945-től publikált. Első verseskötete 1946-ban jelent meg. 1946-ban lépett be a Magyar Írószövetségbe, később tagja volt a Magyar PEN Clubnak is. Ez évben alapította – férjével közösen – az Újhold című irodalmi folyóiratot, amely csak 1948 őszéig jelenhetett meg, de betiltása után mintegy emblémája lett a babitsi Nyugat eszmeiségét és minőségigényét vállaló írói-irodalmi törekvéseknek. 1947-1948 augusztusa között ösztöndíjjal – a magyar tudomány és művészet, az irodalom nagyjaival együtt, mint Pilinszky János, Károlyi Amy, Ottlik Géza vagy Weöres Sándor – a Római Magyar Akadémián, illetve Párizsban tartózkodott tanulmányúton, mintegy a háború szörnyűségeit feldolgozandó.
Elsősorban francia és német nyelvű műveket fordított (így Corneille, Racine, Molière drámáit, Victor Hugo, Saint-John Perse verseit, Rilke és Bertolt Brecht műveit), de antológiákban számos más nyelvből is készült fordítása megjelent. 1946-tól a Köznevelés című pedagógiai folyóirat munkatársa volt, 1954-1958 között pedig a budapesti Petőfi Sándor Gimnázium tanára. 1958-tól szabadfoglalkozású író.
A költői életmű terjedelmét és a kötetek számát tekintve keveset publikált. További új verseit az 1967-es Napfordulóban, majd pedig három gyűjteményes kötetének egy-egy új ciklusában adta közre. Ebben az időszakban írta (sokak által főművének tartott) versciklusát az "Ekhnáton jegyzeteiből"-t.
Költői munkája mellett a magyar esszéirodalom kimagasló művelője volt. 1975-től kezdődően több kötetben publikálta esszéit, verselemzéseit és a vele készült interjúkat. Önálló kötetet szentelt Babits Mihály költői portréjának. Műelemzései, a költészet rendeltetéséről, a vers belső természetéről szóló írásai a szakszerűség és az érzékletes, sőt élvezetes eleven szemléletesség példái, a tárgyszerűség és személyesség finom ötvözetének mintái.
Az 1970-es, 1980-as években mértékadó és meghatározó személyisége lett a magyar irodalmi életnek. Kapcsolatot tartott a magyar irodalmi emigráció számos jeles tagjával is. Több ízben képviselte hazája irodalmát külföldi felolvasóesteken és nemzetközi írótalálkozókon, 1979-ben pedig 4 hónapot töltött Iowában, az egyetem nemzetközi írótáborában.
1986-ban Lengyel Balázzsal közösen – évkönyv formában – újraindították az Újholdat Újhold Évkönyv címen. A 12 kötet arról tanúskodik, hogy Nemes Nagy Ágnes az Újhold-eszme megvalósítását életműve részének tekintette.
Élete utolsó évében meghívott alapító tagja lett az MTA-n belül szerveződő Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának.
1998-ban posztumusz megkapta Izrael állam Világ Igaza-kitüntetését, Lengyel Balázzsal együtt, mert a Holokauszt idején zsidókat mentettek.1998-ban a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Nemes Nagy Ágnes-emlékdíjat alapított a magyar esszéirodalom legjobbjainak elismerésére. A díjat először 1999-ben ítélték oda három személynek.1999-ben, a budapesti Petőfi Sándor Gimnázium falán helyezték el bronzból készült emléktábláját, szobrászművész alkotását.2001-ben Budapest XII. kerületének önkormányzata, a Magyar Írószövetség és a Széchenyi Művészeti Akadémia emléktáblát állíttatott a költő egykori lakóhelyén, a Királyhágó utca 2. szám alatti ház falán.
Budapesten született 1922. január 3-án. Mindvégig eredeti nevén publikált. Budapesten élt. 1939-ben a Baár–Madas Református Leánylíceumban kitüntetéssel érettségizett. Ezt követően a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–latin–művészettörténet szakos hallgatója lett, s itt szerzett diplomát 1944-ben. Egyetemi éveiben munkakapcsolatba került Szerb Antallal és Halász Gáborral.
Diákkorától kezdve írt verseket, folyóiratokban 1945-től publikált. Első verseskötete 1946-ban jelent meg. 1946-ban lépett be a Magyar Írószövetségbe, később tagja volt a Magyar PEN Clubnak is. Ez évben alapította – férjével közösen – az Újhold című irodalmi folyóiratot, amely csak 1948 őszéig jelenhetett meg, de betiltása után mintegy emblémája lett a babitsi Nyugat eszmeiségét és minőségigényét vállaló írói-irodalmi törekvéseknek. 1947-1948 augusztusa között ösztöndíjjal – a magyar tudomány és művészet, az irodalom nagyjaival együtt, mint Pilinszky János, Károlyi Amy, Ottlik Géza vagy Weöres Sándor – a Római Magyar Akadémián, illetve Párizsban tartózkodott tanulmányúton, mintegy a háború szörnyűségeit feldolgozandó.
Elsősorban francia és német nyelvű műveket fordított (így Corneille, Racine, Molière drámáit, Victor Hugo, Saint-John Perse verseit, Rilke és Bertolt Brecht műveit), de antológiákban számos más nyelvből is készült fordítása megjelent. 1946-tól a Köznevelés című pedagógiai folyóirat munkatársa volt, 1954-1958 között pedig a budapesti Petőfi Sándor Gimnázium tanára. 1958-tól szabadfoglalkozású író.
A költői életmű terjedelmét és a kötetek számát tekintve keveset publikált. További új verseit az 1967-es Napfordulóban, majd pedig három gyűjteményes kötetének egy-egy új ciklusában adta közre. Ebben az időszakban írta (sokak által főművének tartott) versciklusát az "Ekhnáton jegyzeteiből"-t.
Költői munkája mellett a magyar esszéirodalom kimagasló művelője volt. 1975-től kezdődően több kötetben publikálta esszéit, verselemzéseit és a vele készült interjúkat. Önálló kötetet szentelt Babits Mihály költői portréjának. Műelemzései, a költészet rendeltetéséről, a vers belső természetéről szóló írásai a szakszerűség és az érzékletes, sőt élvezetes eleven szemléletesség példái, a tárgyszerűség és személyesség finom ötvözetének mintái.
Az 1970-es, 1980-as években mértékadó és meghatározó személyisége lett a magyar irodalmi életnek. Kapcsolatot tartott a magyar irodalmi emigráció számos jeles tagjával is. Több ízben képviselte hazája irodalmát külföldi felolvasóesteken és nemzetközi írótalálkozókon, 1979-ben pedig 4 hónapot töltött Iowában, az egyetem nemzetközi írótáborában.
1986-ban Lengyel Balázzsal közösen – évkönyv formában – újraindították az Újholdat Újhold Évkönyv címen. A 12 kötet arról tanúskodik, hogy Nemes Nagy Ágnes az Újhold-eszme megvalósítását életműve részének tekintette.
Élete utolsó évében meghívott alapító tagja lett az MTA-n belül szerveződő Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának.
1998-ban posztumusz megkapta Izrael állam Világ Igaza-kitüntetését, Lengyel Balázzsal együtt, mert a Holokauszt idején zsidókat mentettek.1998-ban a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Nemes Nagy Ágnes-emlékdíjat alapított a magyar esszéirodalom legjobbjainak elismerésére. A díjat először 1999-ben ítélték oda három személynek.1999-ben, a budapesti Petőfi Sándor Gimnázium falán helyezték el bronzból készült emléktábláját, szobrászművész alkotását.2001-ben Budapest XII. kerületének önkormányzata, a Magyar Írószövetség és a Széchenyi Művészeti Akadémia emléktáblát állíttatott a költő egykori lakóhelyén, a Királyhágó utca 2. szám alatti ház falán.
(1900–1979)
Budapesten született, de kora ifjúsága éveit Kolozsváron töltötte,amelynek szelleme, kultúrája és történelmi hagyományai meghatározták emberi és írói pályája alakulását.
1920-ban került Budapestre, ahol 1950-ig banktisztviselőként dolgozott, azután pedig az Országos Fordító Iroda szakfordítója lett. Írói pályáját történelmi tanulmányokkal, kulturális laptudósításokkal kezdte a 20-as évek közepén, írásai a Nyugat, a Szép Szó, a Magyar Szemle, a Jelenkor és a Válasz hasábjain jelentek meg. Első nagy sikerű regénye az Esőisten siratja Mexikót (új kiadás: 2005). Az egyetemes történelmi témát feldolgozó művek közül népszerű A Bíborbanszületett (új kiadás: 2005) és a Ravennában temették Rómát (új kiadás: 2007) is. A magyar történelem felidézését a Zrínyi Ilonáról szóló Sasnak körme között (újkiadás: 2006) indítja meg. Báthory Istvánról fest portrét a Négy szél Erdélyben (új kiadás: 2007), II. Endrét és a korai reneszánszot idézi fel a Hétszer vágott mező (új kiadás: 2008), a Tört királytükör pedig Luxemburgi Zsigmond világába kalauzolja el az olvasót (új kiadás: 2008).
Az Athenaeum Kiadónál megjelent művei:
Esőisten siratja Mexikót (2005),
A Bíborbanszületett (2005),
Sasnak körme között (2006),
Négy szél Erdélyben (2007),
Tört királytükör (2008),
Hétszer vágott mező I-II. (2008),
Sárkányfog (2009)
Budapesten született, de kora ifjúsága éveit Kolozsváron töltötte,amelynek szelleme, kultúrája és történelmi hagyományai meghatározták emberi és írói pályája alakulását.
1920-ban került Budapestre, ahol 1950-ig banktisztviselőként dolgozott, azután pedig az Országos Fordító Iroda szakfordítója lett. Írói pályáját történelmi tanulmányokkal, kulturális laptudósításokkal kezdte a 20-as évek közepén, írásai a Nyugat, a Szép Szó, a Magyar Szemle, a Jelenkor és a Válasz hasábjain jelentek meg. Első nagy sikerű regénye az Esőisten siratja Mexikót (új kiadás: 2005). Az egyetemes történelmi témát feldolgozó művek közül népszerű A Bíborbanszületett (új kiadás: 2005) és a Ravennában temették Rómát (új kiadás: 2007) is. A magyar történelem felidézését a Zrínyi Ilonáról szóló Sasnak körme között (újkiadás: 2006) indítja meg. Báthory Istvánról fest portrét a Négy szél Erdélyben (új kiadás: 2007), II. Endrét és a korai reneszánszot idézi fel a Hétszer vágott mező (új kiadás: 2008), a Tört királytükör pedig Luxemburgi Zsigmond világába kalauzolja el az olvasót (új kiadás: 2008).
Az Athenaeum Kiadónál megjelent művei:
Esőisten siratja Mexikót (2005),
A Bíborbanszületett (2005),
Sasnak körme között (2006),
Négy szél Erdélyben (2007),
Tört királytükör (2008),
Hétszer vágott mező I-II. (2008),
Sárkányfog (2009)
Új vásárló vagyok!
új vásárlóval indíthatsz rendelést............