Nagyvilág 1986. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

Részlet a 3. számból:Jean-Paul SartreA FIÁKER1862-ben Flaubert elmeséli a Goncourt-fivéreknek, hogyan is kezdődött a viszonya Louise Cloet-val: "Felidézi félbemaradt szeretkezését a fiákerben, amikor hazakísérte Louise Colet-t- jegyzik fel naplójukba 1862. december 6-án -, olyan színben tüntetve fel magát, mintha valami életunt, búskomor, öngyilkosságra mulattatta, hogy féktelen jókedve kerekedett tőle, és időnként ki kellett hajolnia az ablakon, hogy kedvére nevethessen". A bizalmas vallomás, ha értetlenül fogadták is, elérte célját: elképeszti a két párizsi nyárspolgárt, aki még aznap este papírra veti, nem is titkolva feszélyezettségét. A két tökfilkó úgy próbál megszabadulni a kínos érzéstől, hogy azt sugallja, Flaubert némiképp átköltötte a történetet, és csak jóval az esemény után találta ki a figurát: "olyan színben tünteti fel magát..." A kétértelmű kifejezés arra céloz, hogy a negyvenes férfi színlelt cinizmusában azt hitte és akarta elhitetni, hogy fiatalkorában egyszerre két szinten is meg tudta vetni a lábát: a Petrus Borel-féle fekete romantika világában, amely a maga módján elpusztít minden emberi érzést, éppen úgy otthonos volt, mint a fekete humoréban, amely az embertől még a szenvedés szomorú kiváltáságát is elvitatja...A levelezés fényében egyvalami kétségbevonhatatlannak látszik. Flaubert csakugyan magára öltötte a "mélabús szerelmes" álarcát, ahogyan erre a Louise Colet-hoz intézett összes levele a bizonyíték, az 1846. augusztus 4-én kelt elsőtől egészen a közel-keleti utazáson írtakig. Sőt: Gustave augusztus 6-án emlékezteti rá az asszonyt, mi mindent mondott neki első szerelmes éjszakájuk előtt: "...figyelmeztettelek rá: az én nyomorúságom ragályos. Rühes vagyok! Jaj, annak, aki megérint!" Augusztus 11-én visszatér a témára: "Azt mondod, nem ilyennek ismertél meg; szedd össze egy kicsit az emlékezetedet. Azzal kezdtem, hogy eléd tártam sebeimet; emlékezz csak, mit mondtam, amikor először vacsoráztunk együtt; még fel is kiáltottál: hát az ön szemében mindenre van bocsánat? Nem lát ön semmi különbséget a jó meg a rossz között?"