Bővebb ismertető
Részlet:"SZLAVKO JANEVSZKIKATONA ÉNEKE KÉT MÉTER MÉLYEN A FÖLD ALATTNem vagyok többé. Torkom húrjait a fehér harangra hagytam. Vele pihennek el alkonyatkor a szelek.Jó éjt, madarak.Nem vagyok többé. Szembogarám sötétje szétfolyt a kék vizén. Napszállatkor az örvények szomjasán elnyelik.Jó éjszakát, ködök.Nem vagyok többé. Ujjaim szétszórtam a nyughatatlan fűben. Virágot szednek alkonyatkor a lányok.Jó éjt, éjszaka.Nem vagyok, nem vagyok többé! Megremeg a húr a fájdalomtól. Olajfa, veselkedj az égnek, hogy ránk ne szakadjon, pattannak fel a vízből a szemek."