Napkelet 1926. november [antikvár]

Részlet: "Ha a ma élő nemzedék, amely még a színpadról ismerte Jászait, a következő emberöltőnek meg akarja majd magyarázni e kivételes tehetséget — s ha emlékezetében elmosódik minden, ami az ő alakításaiban esetleg, vagy részleljelenség volt s csak a lényegszerű vonások maradnak meg — akkor bizonyosan úgy jellemzi őt, hogy birodalma az erő, a fenség volt. S ha azután emlékezését teljesebbé kényszeríti, akkor hozzá fogja tenni, hogy a fenség és erő a maga megnyilatkozásának mindkét pólusa felé egészen a hatalmában volt: a dölyf, a vadság, a gonoszság megdöbbentő kifejezése épen úgy, akárcsak a lelkes, érzelmes, a meghatódás könnyeit fakasztó fenség. Goneril, a hálátlan, szívtelen leány és Volumnia, a fiát a hazaárulásból szívével visszakönyörgő anya jelölik ennek a birodalomnak legszélsőbb határait. Jászai színészkarakterének e fősajátságai lelkének legmélyéből fakadtak, de szerencsésen támogatták külső természeti adományok is : termete fejedelmien méltóságos volt, mély hangja csodálatosan zengett s arca — bár a mindennapi szépséget nélkülözte — tiszteletet parancsolt. Természetes, hogy ezektől a sajátságoktól a hajlékony báj, a szelidebb kedvesség, az áldozatosabb nőiség kissé távolabb esett s a ma férfikora teljét élő nemzedék nem is emlékszik ilyenféle alakításaira. Régibb emberek emlékezései, egykorú bírálatok is csak egy olyan szerepét emelik ki, ahol a szelidebb kellemnek, az olvadékony áldozatosságnak húrjait is megkapóan tudta illetni. E szerepe Imogen volt Shakespeare Cymbelinejében..."