Bővebb ismertető
Részlet:"ElőszóSohasem ücsörögtünk kávéházban. Soha. De nála olyan volt, mintha ott ücsörögnénk. Sohasem ittunk, például kávét sem, és mégis, kávéház volt az a javából sok-sok megidézett kávéházi alakkal. Néha felemelte a vodkásüveget a lába mellől, egy-egy beszélgetésünk alatt legfeljebb egyszer, kétszer. Kínált, de én nem ihattam. Ezek a novellák" naplókból születtek. Azért gondolom, hogy talán novellák", mert az ennél is nyersebb beszédet, beszélgetéseinket alaposan megszerkesztettem, de fikció persze sohasem lett, nem lehetett. Ebben segítségemre elsősorban Barna Imre, a kézirat gondozója, Várady Szabolcs, Parti Nagy Lajos és Lator László volt. Óvtak és védtek. Óvtak: ne tovább!Védtek: ennyi elégi Köszönet jár érte.*Megjelent 2016-ban a Bokáig pezsgőben című hangos memoár, amelyben Réz beszélgetőtársa Parti Nagy Lajos volt. Azt olvasva jutott eszembe, hogy én is beszélgettem Palival, Rézzel, s azokat a beszélgetéseket én akkor azonnal le is jegyeztem. Emlékezetből, látogatásaim után, éjszaka, sokszor hajnalig írtam. Ezeket a szövegeket kerestem meg a masinámban, ezekből állt össze az a kézirat, amelyből most könyv is lehetett.Ugyanis. Elkotyogtam ezeknek a leírt beszélgetéseknek a létezését. Ha nem mondják, írják meg levélben, hogy ki kellene adni, eszembe nem jutott volna. De, talán mégis. Csak később!"