kategória
szerző
cím
sorozat
betöltés...
kiadó
betöltés...
ISBN
évszám
ár
-
leírás
Előrendelhető
A mezők bármelyike illeszkedjen
A mezők mind illeszkedjen
![Andrási Gábor - Nappali ház 1989. október [antikvár]](https://lira.erbacdn.net/upload/M_28/rek1/340/4110340.jpg "Andrási Gábor - Nappali ház 1989. október [antikvár]")
Nappali ház 1989. október [antikvár]
Andrási Gábor, Babarczy Eszter, Boros Gábor, Deréky Pál, Fehér Márta, Garaczi László, Heidegger, Károlyi Csaba, Kukorelly Endre, Márton László, Németh Gábor, Oscar Wilde, Szajbély Mihály, Szijj Ferenc, Szőcs Géza, Tillmann J. A.
online ár:
Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes.
1740 Ft
Részletesen erről a termékről
Termékadatok
Cím: Nappali ház 1989. október [antikvár]
Szerző:
Andrási Gábor
,
Babarczy Eszter
,
Boros Gábor
,
Deréky Pál
,
Fehér Márta
,
Garaczi László
,
Heidegger
,
Károlyi Csaba
,
Kukorelly Endre
,
Márton László
,
Németh Gábor
,
Oscar Wilde
,
Szajbély Mihály
,
Szijj Ferenc
,
Szőcs Géza
Tillmann J. A.
Kiadó: Nappali Ház Alapítvány
Kötés: Ragasztott papírkötés
Méret: 190 mm x 250 mm
1956. július 17-én született Budapesten. A Ho Shi Minh Tanárképző Főiskolán magyart és történelmet, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen filozófiát hallgatott. Tagja a Szépírók Társaságának, valamint tiszteletbeli tagja a József Attila Körnek. 1982 óta szabadfoglalkozású író.
Adott közre verset, prózát, esszét, drámát és több mozi- és tévéfilm-forgatókönyv is a nevéhez fűződik. Legutóbbi regénye, a MetaXa 2006-ban jelent meg, amelynek korábbi változata holtversenyben (Jake Smiles 1 linkjével) első helyen végzett a Magvető Kiadó és az [origo] által kezdeményezett első magyar online-regény pályázaton még 2001-ben.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
Plasztik (1985), A terület visszafoglalása a madaraktól (1986), MetaXa (2006), Pompásan buszozunk! – hangoskönyv (2008), Arc és hátraarc (2010), Mintha élnél (2011), Pompásan buszozunk! (2011), Wünsch híd (2015)
Díjai
Móricz Zsigmond ösztöndíj (1985), Soros-ösztöndíj (1987–88 és 1992), A jövő irodalmáért díj (1989), H. C. Kaser díj (Olaszország, 1990), Füst Milán díj (1991), IRAT nívódíj (1993), Déry-díj (1994), Alföld-díj (1994), OMI-ösztöndíj (New York – 1995), DAAD ösztöndíj (Berlin, 1996–1997), Krúdy-díj (1998), NKA-ösztöndíj (1999–2000), József Attila díj (2001), Szép Ernő díj (2001), Márai-díj (2002), NKA-ösztöndíj (2002–2003), Édes anyanyelvünk, drámaírói, alkotói ösztöndíj (2005), Litrera-díj (2006), HP novella-pályázat I. díj (2006), Palládium-díj (2007), Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2009), Csernus Ákos-díj (2009), Szép Ernő-jutalom (2010), Szépíró Díj (2011)
Adott közre verset, prózát, esszét, drámát és több mozi- és tévéfilm-forgatókönyv is a nevéhez fűződik. Legutóbbi regénye, a MetaXa 2006-ban jelent meg, amelynek korábbi változata holtversenyben (Jake Smiles 1 linkjével) első helyen végzett a Magvető Kiadó és az [origo] által kezdeményezett első magyar online-regény pályázaton még 2001-ben.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
Plasztik (1985), A terület visszafoglalása a madaraktól (1986), MetaXa (2006), Pompásan buszozunk! – hangoskönyv (2008), Arc és hátraarc (2010), Mintha élnél (2011), Pompásan buszozunk! (2011), Wünsch híd (2015)
Díjai
Móricz Zsigmond ösztöndíj (1985), Soros-ösztöndíj (1987–88 és 1992), A jövő irodalmáért díj (1989), H. C. Kaser díj (Olaszország, 1990), Füst Milán díj (1991), IRAT nívódíj (1993), Déry-díj (1994), Alföld-díj (1994), OMI-ösztöndíj (New York – 1995), DAAD ösztöndíj (Berlin, 1996–1997), Krúdy-díj (1998), NKA-ösztöndíj (1999–2000), József Attila díj (2001), Szép Ernő díj (2001), Márai-díj (2002), NKA-ösztöndíj (2002–2003), Édes anyanyelvünk, drámaírói, alkotói ösztöndíj (2005), Litrera-díj (2006), HP novella-pályázat I. díj (2006), Palládium-díj (2007), Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2009), Csernus Ákos-díj (2009), Szép Ernő-jutalom (2010), Szépíró Díj (2011)
Oscar Wilde (eredeti nevén Fingal O'Flahertie Wills) (Dublin, 1854. október 16. – Párizs, 1900. november 30.) ír költő, író, drámaíró.
Oscar Wilde 1854. október 16-án dublini értelmiségi családban született. Édesapja, William Wilde fül-orr-gégész szakorvosként dolgozott, édesanyja pedig Speranza álnéven forradalmi hangvételű költeményeket írogatott. Így az ifjú Oscar már egészen fiatalon „megfertőződött” az irodalom szeretetével.
A gyenge fizikumú, érzékeny fiú kitűnő neveltetésben részesült. Az enniskilleni bentlakásos iskola elvégzése után a dublini Trinity College-ban irodalmat, majd klasszika filológiát hallgatott. Egy 95 fontos ösztöndíj elnyerését követően útja Oxfordba vezetett.
Az írásból élő különc, de kétségtelenül zseniális képességekkel rendelkező Oscar Wilde az 1870-es, 80-as években érte el legnagyobb sikereit. A Newdigate-díjjal kitüntetett Wilde-t a viktoriánus Anglia legprovokatívabb írójaként tartották számon.
Az időközben megnősült és gyermekeket nemzett Oscar Wilde élete az ifjú Alfred Dougles megismerését követően siklott félre. Az elismert író a családját elhanyagolva egyre több időt töltött a pályakezdő irodalmárral. Kettejük között kialakult homoszexuális kapcsolat azonban sem a feleségnek, sem pedig az ifjú apjának nem tetszett: Constance Lloyd elvált Wilde-tól, Lord Dougles, Quennsberry ura pedig fajtalankodás vádjával bíróság elé citálta. Wilde elvesztette a pert, büntetésképpen két év letöltendő fegyházra, továbbá kényszermunkára ítélték.
A börtönévek alatt komoly fülbajt szerzett Wilde 1897-ben, szabadulása után, az őt ért állandó támadások, zaklatások elől, - egy jobb élet reményében -, Párizsba menekült, ahol Sebastian Melmoth álnéven teljes szegénységben és elszigeteltségben élt.
Annak ellenére, hogy Wilde vagyontalan volt, a Hotel d' Alsace tulajdonosának jóvoltából életének utolsó hónapjait a szálloda egyik legszebb szobájában tölthette el. Az anyagi helyzetéhez képest kitűnő ellátásban részesült író azonban halálának pillanatáig nem tudott megbékélni szobájának színével. „Vagy a tapéta megy, vagy én!” - fenyegetőzött a botrányos életű zseni.
A valószínűleg agyhártya-gyulladásban, 46 éves korában (1900. november 30-án) elhunyt írót, csekély számú barátja kíséretében, Párizs legnagyobb temetőjében, a Pére Lachaise-ban helyezték végső nyugalomra.
Oscar Wilde 1854. október 16-án dublini értelmiségi családban született. Édesapja, William Wilde fül-orr-gégész szakorvosként dolgozott, édesanyja pedig Speranza álnéven forradalmi hangvételű költeményeket írogatott. Így az ifjú Oscar már egészen fiatalon „megfertőződött” az irodalom szeretetével.
A gyenge fizikumú, érzékeny fiú kitűnő neveltetésben részesült. Az enniskilleni bentlakásos iskola elvégzése után a dublini Trinity College-ban irodalmat, majd klasszika filológiát hallgatott. Egy 95 fontos ösztöndíj elnyerését követően útja Oxfordba vezetett.
Az írásból élő különc, de kétségtelenül zseniális képességekkel rendelkező Oscar Wilde az 1870-es, 80-as években érte el legnagyobb sikereit. A Newdigate-díjjal kitüntetett Wilde-t a viktoriánus Anglia legprovokatívabb írójaként tartották számon.
Az időközben megnősült és gyermekeket nemzett Oscar Wilde élete az ifjú Alfred Dougles megismerését követően siklott félre. Az elismert író a családját elhanyagolva egyre több időt töltött a pályakezdő irodalmárral. Kettejük között kialakult homoszexuális kapcsolat azonban sem a feleségnek, sem pedig az ifjú apjának nem tetszett: Constance Lloyd elvált Wilde-tól, Lord Dougles, Quennsberry ura pedig fajtalankodás vádjával bíróság elé citálta. Wilde elvesztette a pert, büntetésképpen két év letöltendő fegyházra, továbbá kényszermunkára ítélték.
A börtönévek alatt komoly fülbajt szerzett Wilde 1897-ben, szabadulása után, az őt ért állandó támadások, zaklatások elől, - egy jobb élet reményében -, Párizsba menekült, ahol Sebastian Melmoth álnéven teljes szegénységben és elszigeteltségben élt.
Annak ellenére, hogy Wilde vagyontalan volt, a Hotel d' Alsace tulajdonosának jóvoltából életének utolsó hónapjait a szálloda egyik legszebb szobájában tölthette el. Az anyagi helyzetéhez képest kitűnő ellátásban részesült író azonban halálának pillanatáig nem tudott megbékélni szobájának színével. „Vagy a tapéta megy, vagy én!” - fenyegetőzött a botrányos életű zseni.
A valószínűleg agyhártya-gyulladásban, 46 éves korában (1900. november 30-án) elhunyt írót, csekély számú barátja kíséretében, Párizs legnagyobb temetőjében, a Pére Lachaise-ban helyezték végső nyugalomra.
József Attila-díjas író, költő, műfordító, könyvtáros, szerkesztő
1977-ben érettségizett a Nagy Lajos Gimnáziumban. Egyetemi tanulmányait a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-német szakán végezte el 1978–1984 között. 1984–1988 között a fővárosi Egyetemi Könyvtár könyvtárosa, 1989–1996 között a Nappali ház szerkesztője volt. 1989-90-ben az Eötvös József Gimnáziumban tanított.
A szerző portréját Szilágyi Lenke készítette.
Korábban megjelent művei
A lassú élet titka (versek, 1990)
A futás napja (elbeszélések, 1992)
A nagy salakmező (versek, 1997)
Kéregtorony (versek, 1999)
Szuromberek királyfi (meseregény, 2001)
A hurok belseje. Közmeghallgatás (2004)
Kenyércédulák (versek, 2007)
Zöldség Anna és a beszélő póniló (mesék, 2008)
A Magvető Kiadónál megjelent műve
Agyag és kátrány - Fényleírás (2014)
Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1988)
Soros-ösztöndíj (1990, 2000)
Déry Tibor-díj (2000)
József Attila-díj (2001)
Alföld-díj (2002)
Artisjus Irodalmi Díj (2015)
1953. augusztus 21-én született Marosvásárhelyen. Erdélyi magyar költő, politikus. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen végzett magyar–orosz szakon.
1974 és 1977 között az Echinox című háromnyelvű diáklapot szerkesztette. 1976 és 1981 között az Igazság című napilap irodalmi munkatársa volt. 1979-80-ban Sütő András javaslatára egy évig Herder-ösztöndíjas volt Bécsben. 1981 és 1982 között Tóth Károly Antallal és Ara-Kovács Attilával szerkesztette az Ellenpontok című szamizdat kiadványt, amiért a román államvédelmi hatóság (Securitate) többször is letartóztatta, bántalmazta. 1985-86-ban a kolozsvári Irodalomtörténeti és Nyelvészeti Intézet kutatója volt. 1986-89 között Genfben újságíróskodott, 1989-90-ben a Szabad Európa Rádió budapesti irodavezetője, 1989-től a Magyar Napló munkatársa lett. A romániai rendszerváltás után 1990-ben visszatelepült Kolozsvárra, ahol újságírói-szerkesztői munkája mellett politikai szerepet is vállalt: 1990-91-ben az RMDSZ főtitkára, 1991-1993 között politikai alelnöke volt. 1990-1992-ben szenátorrá választották, majd 1996-1998 között a Magyar Polgári Együttműködés Egyesületének elnökségi tagja lett.Első verseskötete 1975-ben jelent meg Te mentél át a vizen? címmel. Írt több drámát, regénytöredéket, drámai költeményt. Legutóbbi könyvének (Limpopo, avagy egy strucckisasszony naplója) címszereplője, Limpopo egy strucckisasszony, akinek Szőcs Géza struccnyelven írt naplóját „embernyelvre lefordította, átdolgozta és most közzéteszi”.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
A szélnek eresztett bábu (1986), A sirálybőr cipő (1989), Passió (1999), Limpopo (2007)
Díjai
A Romániai Írószövetség debüt-díja (1976), Graves-díj (1986), Füst Milán-díj (1986), Déry Tibor-díj (1992), Bethlen Gábor-díj (1993), József Attila-díj (1993), Leopardi-díj (2011)
1974 és 1977 között az Echinox című háromnyelvű diáklapot szerkesztette. 1976 és 1981 között az Igazság című napilap irodalmi munkatársa volt. 1979-80-ban Sütő András javaslatára egy évig Herder-ösztöndíjas volt Bécsben. 1981 és 1982 között Tóth Károly Antallal és Ara-Kovács Attilával szerkesztette az Ellenpontok című szamizdat kiadványt, amiért a román államvédelmi hatóság (Securitate) többször is letartóztatta, bántalmazta. 1985-86-ban a kolozsvári Irodalomtörténeti és Nyelvészeti Intézet kutatója volt. 1986-89 között Genfben újságíróskodott, 1989-90-ben a Szabad Európa Rádió budapesti irodavezetője, 1989-től a Magyar Napló munkatársa lett. A romániai rendszerváltás után 1990-ben visszatelepült Kolozsvárra, ahol újságírói-szerkesztői munkája mellett politikai szerepet is vállalt: 1990-91-ben az RMDSZ főtitkára, 1991-1993 között politikai alelnöke volt. 1990-1992-ben szenátorrá választották, majd 1996-1998 között a Magyar Polgári Együttműködés Egyesületének elnökségi tagja lett.Első verseskötete 1975-ben jelent meg Te mentél át a vizen? címmel. Írt több drámát, regénytöredéket, drámai költeményt. Legutóbbi könyvének (Limpopo, avagy egy strucckisasszony naplója) címszereplője, Limpopo egy strucckisasszony, akinek Szőcs Géza struccnyelven írt naplóját „embernyelvre lefordította, átdolgozta és most közzéteszi”.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
A szélnek eresztett bábu (1986), A sirálybőr cipő (1989), Passió (1999), Limpopo (2007)
Díjai
A Romániai Írószövetség debüt-díja (1976), Graves-díj (1986), Füst Milán-díj (1986), Déry Tibor-díj (1992), Bethlen Gábor-díj (1993), József Attila-díj (1993), Leopardi-díj (2011)
Új vásárló vagyok!
új vásárlóval indíthatsz rendelést............