Napút 2020. április [antikvár]

B 9-páholy Háttal a tengernek, háttal a naplementéknek. Már nem viseli együtt őket. ílehezen lép, és még nehezebben áll egy helyben, hem szereti, ha a tűnődésétől bármi 15 elvonja a figyelmét. A trónszékét mégsem hozathatja le a házból a partra! Még kinevetnék. És ó Is kinevetné magát. Miféle király ő? Vagy kinek, minek a fejedelme? Erdélyi fejedelem? Magyarország vezérlő fejedelme? Mennyi hiábavalóság! Semmivé lesz a hír, rang. Marad a bér, a fóidónfutás. A több szerénység Ideje ez, a torkot eltömő több sors. A száműzetésben nincsenek rangjelek, ahogy rendjelek sem. Lassan húsz éve Itt. Tizenhét, teszi hozzá. A következő őszt talán már nem érem meg. Fárad a test, és rég elfáradt a lélek. Meghalni hatvanévesen. Este kis ünneplés készülődik. Minek? Már Bercsényi halott. Tíz éve lassan, hogy elment. Ötvenkilenc volt. Jövőre én Is annyi leszek. Esterházy gróf is akkortájt. Slbrik Miklós él az önkéntes bujdosók közül. És néhányan még. Fogyatkozunk. Én miért nem mehetek el? Confess/o peccator/5. Mémoires sur la guerre de tlonghe Mindent megírtam bennük. Meg a kamarásonn, ez a Mikes írogat rólam mindenfélét. Persze még él. Most már elmehetek? Minek maradni? Seregek élére állni többé nem engednek úgyse. Kész a végrendeletem Is. Mindent a kamalduli szerzetesekre hagyok. Ml mindent? Amit Itt birtokolhatok, a semmi. Gondolatok. Kéziratok. Emlékek. Memjó megöregedni! Az öregség biztos Jele, hogy az ember a régmúlt történéseire pontosabban emlékezik, mint arra, ami előző nap történt vele. Velem már két évtizede nem történik semmi. Se tegnap, se ma. És holnap sem fog semmi történni. Velem már csak a halál történhet meg. Istenhez fohászkodom, de nem nyúl értem. Hagyja, legyek még élőhalott. Elvágták a köldöKzsinóromat, amelyen keresztül táplálhatna anyám. Az ország. A nemzetem. Azt mondták, ha otthon maradok, a hajszálamon sem esik bántódás. Az osztrákokban nem bíztam soha. Születésemtől az ellenségüknek számítok. Ahogy én Is megvetem őket. Lipót gyámsága! Véres cucll a gyerek szájában. De a felnőtt undorodva kiköpte. Mdgyarof5Zdgot előbb rabbá, aztán koldussá, végre hatolihussá fogom tenni A rohadt labanca! Összébb húzza magán a köpenyét. Hidegek az októberi alkonyok a tengernél. Lassan két évtizede barátkozik ezzel a hidegséggel. A magánnyal. Bár látogatói elárasz^ák a szeretetükkel. Magyobb a hiány. Qyörgy fiam is meglátogatott. Móm, Sarolta Amália hessen-wanfriedi hercegnő is halott. Miért, hogy nem rá, hanem a kislányra gondolok? Akinek a szabadságharc alatt életet adott. Élt pár hetet, hem én voltam az apja. A napba néz. Meddőek ezek az alkonyi gondolkodások. Séták. Meddő a társként egyedül maradt tenger, héha mosolygok magamon. Úgy élek, mint egy karthauzi, hallgatás, magány és az Ima. Korai kelés, mindennapi misehallgatás, délelőtt írás, olvasás, délután fúrás-faragás, bútordarabok eszkábálása. Zárdal élet, akár fiatal koromban. Kollonich Lipót honját bíboros, esztergomi érsek a kyelölt nevelőm. Lipót, te szörnyeteg! 1688. március 27. Bécs. Még négy nap, és utoljára látom az anyámat. De legalább elbúcsúzom tőle. Csehország, Jindfichuv Mradec, Jezsuita Kolostor. Megborzong. Ridegség, csontot ropogtató csönd. Ott fagyott belém először a lélek. Comes R. Később csak nagyságos fejedelem. Melyik is volt a Jobb? Csapkolód-nak benne a képek. Lábánál a tenger. Már a vadászatok is untatnak. Fárasztanak. Az Is, hogy látványosság lettem. A szeretet zarándokhelye. A szeretett zarándokhely. Hoznak ezt-azt. Elég lenne, ha csak egy-egy marék földet hoznának. Összeraknám belőlük a Kis-Magyarországot magamnak. Öregszem, könnyebben elérzékenyülök. Lovagolni még igen, azt szeretek. Az olyan, mint a szabadság. Szilaj és nehezen kordában tart- Folytatás a hátsó borítóbelsőn