Narancsgép [antikvár]

Egy tematikus monográfiasorozat kötetét megírni önmagában is összetett vállalkozás, mivel egy előre meghatározott szempont alapján kell értelmezni a szerzői életművet. Ez esetben a feladat még ennél is nagyobb kihívást jelentett, hiszen az életmű igen terjedelmes: a szépirodalmi alkotásokat tartalmazó Céczi-könyvek száma ma 37 kötetre rúg, és a szerző még csak idén töltötte be az ötvenedik életévét. Az Aktuális avantgárd című sorozatban megjelent irodalomtörténeti monográfiákat az az előfeltevés köti össze, hogy a kiválasztott írók és költők (vizuális művészek, performerek stb.) művei valamilyen módon mind kapcsolódnak a történeti avantgárd és neoavantgárd irányzatok irodalmi és képzőművészeti hagyományához. Géczi János írásaival kapcsolatban ez a koncepció azonban eleve megkérdőjelezhető lehet az alapján, amit a szerző mondott egyik interjújában („ami a neoavantgárdhoz való viszonyomat illeti: nem tudok róla") - jelen kötet viszont nem a szerzői intenciót veszi a műértés alapjául. Az történeti avantgárd és a neoavantgárd poétikájának áttekintésére a monográfiában nem vállalkoztam, egyrészt azért nem, mert körülbelül még egyszer ennyi helyet foglalna el még egy tömör, áttekintő igényű munka is, mint a könyv egésze. Másrészt azért sem, mert sokkal hatékonyabbnak tartok egy olyan műértelmezési, amely már előfeltevésként magában hordozza az elméleti megfontolásokat, és azoknak a tudatában fordul a műalkotások felé. Harmadrészt pedig bízom abban, hogy az olvasó rátalál a monográfiasorozat már megjelent köteteire is, amelyek kiváló teoretikus alapozású elemzéseket tartalmaznak.' 1 Az olvasó figyelmébe ajánlom H. Nagy Péter Zalán Tiborról szóló monográfiáját {Orpheusz feldarabolva. Zalán Tibor költészete és az avantgárd hagyomány, [ant-gárd 17.], Ráció, Budapest, 2003) és Kékesi Zoltán Nagy Pálról szóló monográfiáját {Médiumok keveredése. Aktuális avantgárd 4., Ráció, Budapest, 2004), valamint A neoavantgárd poétikája című tanulmányomat a Né/ma? című kötetbó'l i