Németh László [antikvár]

tkt - (é(et)mű. ^ pá[ijciJ(ép dikmmái H a Németh László valami varázslat, a sors különös kegye folytán bepillanthatna életműve jelenkori fogadtatásába, a működését kezdettől kísérő értetlen és rosszindulatú hangok mellett meglepődve tapasztalná gondolatainak és alkotásainak időszerűségét. Az aggályoskodó, a visszhangtalanságtól félő író még 1969-ben, az életműsorozat indulásakor is balsejtelmekkel küzdött. („Én ettől függetlenül boldogan szállok be a repülő kajütbe, amelyet ez a kiadás jelent, nem latolgatva, leszáll-e valamely korban valaha: vagy mint halott szputnyíknak kell keringenie a vüág számomra kihűlt szíve körül.") Az életmű, századunk magyar literatúrájának egyik legnagyobb monumentuma, a szakmát és az olvasókat változatlanul izgatja. Peregnek a dobok Németh nézetei körül. A sokszor és leleményesen félreértett Németh László olyan 20. századi vezérjelenségeket vizsgált, amelyek változatlanul elevenek, pro és kontra állásfoglalásra késztetnek. Ezt a lázas útkeresést és tájékozódási kényszert később és ma is, a gondolatszegény és elbizonytalanodott ezredfordulón sokan gondolják vonzónak. Németh László minőséggondolata gyönyörű eszme, utópia, de ő a minőséget valójában az emberi életet átható antropologikumként fogta fel, amelynek szüntelenül ott kell lennie a mindennapokban. A Magyarság és Európa című könyvében megfogalmazta: minél kisebb egy nemzet, annál