Nemzeti hagyományok 1826 [antikvár]

Egész nemzeteknek, szintúgy mint egyes embereknek, meg vágynák az ő különböző koraik. Gyermekkorból virúl fel ifjúságok, ifjúból érnek férjfivá, 's férjfikoroknak erejét az öregségnek lankadása váltja fel. A' férjfit a' lélek' éretségének nyugalma bélyegzi; fő pontjára jutott erejével nehéz dolgokat vehet czélba 's vihet véghez, de okos számvetéssel tudja magát a' sorssal 's a' környülményekkel öszvemérni, 's előre nézve midőn kezd, vigyázva lépteiben, fáradatlan a' küszdés köztt, felemelkedett és magos érzelmeiben bámúlattal elegy tiszteletet gerjeszt maga körül; az ő neve: Nagy. Az ifjúság' kebelében a' jövendő férjfinak ereje áradozó bövségben habzik, forr és vív önmagával. Az ő characterében tűz és nyugtalanság önti ki magát; czéljai nincsenek, csak reményei; princípiumokat nem követ, csak sejdítéseket; gondolatjai a' képzeletben süllyednek el, 's képzeleteinek a' kivánság emelvén fáklyát, mértéket, határt és lehetelenséget nem ismer, 's kezd és csinál több lánggal mint erővel, több szenvedelemmel mint ésszel, 's így szerencsében és szerencsétlenségben, akaratján és tettein bizonyos regényes szín ömlik-el...