Nemzeti romantika és európai identitás [antikvár]

Előszó Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 150. és Petőfi Sándor születésének 175. évfordulója alkalmából különleges, az országos rendezvénysorozat szokásrendjétől eltérő módon emlékeztünk meg múzeumunk névadójáról. Feltettük magunknak a kérdést, vajon az országhatárokon kívül „nemzeti" költőnket hogyan látják, a kor- és költőtársak kutatói. A Petőfi Irodalmi Múzeum tudományos kapcsolatai és a kitartó szervezőmunka lehetővé tette, hogy a múzeum - az MTA Irodalomtudományi Intézetével közösen és a bonni Zentrum für Europäische Integrationsforschung támogatásával - konferenciát rendezzen Európai romantika és nemzeti identitás címmel. A múzeum hagyományainak megfelelően a tanácskozást kiállítás kísérte „Lángoszlop és virágkötél". Petőfi és az európai romantika címmel. A nemzetközi konferencián kilenc neves külföldi résztvevő és hét hazai előadó segítségével az európai romantika-kutatás legfiissebb eredményei, időszerű kérdései kerültek napirendre. Petőfi verseit már tragikusan rövid életében több nyelvre lefordították. Ö maga is jól tájékozódott az európai romantika kiemelkedő alkotóinak műveiben, Schillert, Heinét, Shelley-t, Béranger-t fordított. így érthető volt megelégedésünk, hogy Heine-, Gérard de Nerval-, Weerth-, Mickiewicz-, Baudelaire- és Amiel-kutatók osztották meg velünk kutatásaik eredményeit. Miben látták „külhoni" szempontból nézve a nemzedéktársak Petőfi jelentőségét? Milyen volt a visszhangja müveinek külföldön, hogyan és kik fordították verseit, sorsa mit jelképezett a koitársak számára? A kérdésekre választ adó előadások árnyalt, sokszínű megközelítésmódja - verselemzés, stílustörténet, komparatisztika, fordítói technikák, naplók, levelezések elemzése - adja a tanulmánykötet sokszínűségét. A tágabb összefüggések vizsgálatától a mikrofililógiáig minden kapcsolódási pont egymást erősíti; egy műfaj története alkalmasnak ígérkezik a nemzetállamra törekvés kifejezésére.