Nép és nyelv 1943. november-december [antikvár]

Részlet:Áldó az ágyú, alku az áldozás, áldozat az alkonyatSzokták mondani, hogy az élet különb regényeket produkál, mint a regényírók képzelete. Így mondhatom, hogy a magyar nyelvtörténet (ha tárgyhoz illő módszerrel dolgozunk) olyan szövevényes jelentésváltozásokra vezet rá bennünket, hogy azok nemcsak a hivatásos nyelvészek képzeletét, hanem még az olyan dilettánsét is fölülmúlják, akinek már az öregapjának is legénykorában olyan látomásai voltak, hogy a tulajdon öreganyját is boszorkánynak nézte, amint az a tűzhelynél egy-péntölben kucorgott (egy magát nyelvészkirállyá is koronázott költőkirályunk önéletírása szerint).