Niccoló Machiavelli [antikvár]

Részlet: 1969. május 3-án múlt ötszáz éve annak, hogy megszületett Niccoló Machiavelli, akit olyan nagy gondolkodók, mint Friedrich Engels, úgy jellemeztek, mint a gondolkodás, a szenvedély és a megismerés titánját, államférfit, történetírót, költőt és egyben a modern idők jelentős hadászati íróját. Niccoló Machiavelli, a józan elemző elme, aki éppenséggel nem volt szobatudós, hanem a gyakorlat nagy teoretikusa, a reneszánsz ideológiájának minden dimenzióját megvilágította, súlyos csapásokat mérve az olasz típusú feudalizmusra, mivel kora Itáliájának szükségszerű önkifejezése volt. Valamennyi utópistával ellentétben, Niccoló Machiavelli teljes tudatában volt annak, mivel járult hozzá kora felépítményéhez, amikor fölfedezte — mint kevéssel előbb. Kolumbus Kristóf — a képzelet ismeretlen óceánján túl a valóság nyelvét. Morus Tamás és Tommaso Campanella (semmiképpen sem földi) Utópiába, vagy az eszményien felépített Napállamba helyezett álomvilága, az „aminek lennie kellene" prófétáinak elképzelése Niccolö Machiavelli tudományos geometriájának józan fényében annak a leírásává alakul át, ami van. Ö nem a tökéletes szobor képfaragója, mint Michelangelo Buonarroti, hanem az élet vonásaival felruházott formák mintázója. Talán senki sem határozta meg őt jobban, mint önmaga, abban a levélben, amelyet 1525 őszén írt nagy barátjához, Francesco Guicciardinihoz, kiváló kollégájához ia történelem tudományában és művészetében; ezt a levelet pontos meghatározással így írta alá: Niccoló Machiavelli, istorico, comico e trágico1. Ezt a machiavelli-i tragikum-vonást ragadja 7