Normakövetés és normaszegés 19. századi elméletekben és műfajokban [antikvár]

Bodrogi Ferenc Máté PÁNHARMÓNIA - A POÉTÁI HARMONISTIKA ÉS AZ „EGYEZMÉNYESEK" „A világ elve fel van fedezve!" Hetényi János A Poétái harmonistika ma - problémák és módszer Ha a történeti olvasó kezébe veszi és olvasni kezdi a Poétái harmonistikáx, mely Berzsenyi Dániel esztétikai tárgyú értekezéseként tárul szeme elé, nyomban megtapasztalja befogadásának korlátait és nehézségeit. Nem tud mit kezdeni bonyolult és furcsa nyelvezetével, költészettipológiájával, antik utalásrendszerével, körülbelül tizenegyféle szépségdefiníciójával, antropológiaimetafizikai felhangjaival, egyáltalán: egész „harmóniás középletű" teóriájával. Hallani véli a szöveg moraját, elhaló, mégis tetten érhető hangjait, de nem fog belőle semmit „válaszként érteni", nem részesül esztétikai tapasztalatban, dialógusélményben: a sorok nem tudnak általa megszólalni. Az „arisztokratikusán" igényes olvasó ekkor a szövegre kapcsolt kommentárokat hívja segítségül, amelyekben körülbelül a következőkkel szembesül: A schilleri játékelmélet, a költői szubjektum, valamint a jelkép-allegória és az utpictura poesis-ut musica poesis oppozíciója alapján egy olyan értékeléssel, amely a szöveget szinkron metszetben is európai szintű gondolkodói eredménynek tartja, felvilágosodásunkat lezárónak és romantikus korszakunkat megnyitónak', szemben a Berzsenyi-életmű destruálásaként - az európai szintű lírai produktumok után - az akkor már korszerűtlen winckelmanni, felvilágosodott klasszicizmus eszményeihez visszatérő, kényszeredett önigazolásnak elkönyvelt koncepcióval.^ Mindké t standard nak mond ható állásponttó 1 kü -lönbözik Csetri Lajosé, aki minden kapcsolódó munkájában mint az organikus műszemlélet romantikus modelljét az eredeti intenció ellenére markánsan megfogalmazó, korának kiemelkedően színvonalas és egységes rendszerét ' SZEGEDY-MASZAK Mihály, A Poétái harmonistica európai háttere, ItK, 1974/5, 582-588. 2 KOCZISZKY Éva, Berzsenyi Dániel utópikus hellenizmusa. Világosság, 1984/4, 233-241. Közel hasonló módon marasztalja el a szöveget BARTA János (BerzsenyiDániel = Klasszikusok nyomában, Bp., Akadémiai, 1976), valamint a kritikai kiadás szerkesztője, MERÉNYI Oszkár {Berzsenyi Dániel, Bp., Akadémiai Kiadó, 1966). További, ilyen irányú munkák: OROSZ László, Berzsenyi Dániel, Bp., Gondolat, 1976; VARGHA Balázs, Berzsenyi Dániel, Bp., Gondolat, 1959