Nyelv, írás, irodalom [antikvár]

Előszó Előszó Ennek a kötetnek az alapgondolatát a Gutenberg-galaxis közeli végét jövendölő — néha eltúlzottnak, máskor viszont éppenséggel nagyon is megalapozottnak tűnő — jóslatok adták. Van ugyanis ezekben a jóslatokban valami közös: nem mondják ki világosan, mi is ér véget a mainzi nyomdászról elnevezett „galaxissal". Csupán a nyomdászat, a szövegek (és képek) papírra nyomtatása? Esetleg — legfontosabb megjelenési formáját elveszítvén — az írás is kikopik a használatból? S ha igen, akkor az írásnak, a nyelvhasználat e hosszú évezredek óta legnagyobb presztízsű formájának az esetleges eltűnése jár-e valamilyen lényeges következménnyel, avagy egyszerű technológiaváltásról lesz szó, amelynek során az írás zökkenőmentesen átadja ma még domináns szerepkörét valamilyen más technológiának? Megannyi izgalmas, végiggondolásra érdemes kérdés. Ez a könyv arra tesz kísérletet, hogy áttekintse ezeket a kérdéseket. Az áttekintés leginkább kézenfekvő keretének az kínálkozott, hogy a kommunikációs technológiák — írás, nyomtatás, képi közlés stb. — fejlődéstörténetének mentén haladva megpróbáljuk számba venni az emberi nyelv változásait. Vizsgálódásunkból két fő tanulság rajzolódott ki. Egyfelől az, hogy az emberi tudattartalom alapját képező érzékszervi eredetű tudatelemek/o/yíowoí természetűek, tehát analóg jelekkel ragadhatok meg adekvát módon; másfelől pedig az, hogy az analóg jelek — egészen a legutóbbi időkben bekövetkezett ún. „ikonikus fordulatig" — nem tudtak hatékonyan működni az emberi kommunikációban, mivel az ember nem rendelkezett az ilyen jelek létrehozására és továbbítására alkalmas technológiával. A hatékony kommunikáció a tudattartalmak tagolását (s ezenfelül formalizálását), és diszkrét jelekként való kommunikálását követelte meg. A kényszerű tagolásnak, diszkretizációnak két alapvető következménye lett. Negatív következményének azt tekinthetjük, hogy általa a kommuniká- 13