Nyugat 1923. január-december I-II. [antikvár]

PETŐFI KOSZORÚI «Avagy virág vagy te, hazám ifjúsága ?» Hol a szem, szemével farkasszemet nézni ? Ki meri meglátni, ki meri idézni az igazi arcát? Ünnepe vak ünnep, s e mái napoknak szük folyosóin a szavak ugy lobognak, mint az olcsó gyertyák. Szabadság csillaga volt hajdan a magyar, de ma már maga sem tudja hogy mit akar: talány zaja, csöndje és ugy támolyog az idők sikátorán, mint átvezetett rab a fogház udvarán börtönből börtönbe. Ki ünnepli ÖT m a, mikor a vágy, a gond messze az Övétől, mint sastól a vakond avagy gyáván bújik, s a bilincses ajak rab szavakat hadar ? Csak a vak Megszokás, a süket Hivatal hozza koszorúit. Oh vannak koszorúk, keményebbek, mint a deszkák, súlyosabbak, mint hantjai kint a hideg temetőnek!... Kelj, magyar ifjúság, tépd le a virágot, melyet eszméinek ellensége rádob emlékére — kőnek ! Kelj, magyar ifjúság, légy te virág magad! Nem drótos füzérbe görbitve — légy szabad virág szabad földön! hogy árván maradva megrablott birtokán mondhassa a magyar: «Kicsi az én szobám, kicsi, de nem börtön!» Avagy virág vagy te? . légy virág, légy vigasz! Legyen lelked szabad, legyen hangod igaz az Ö ünnepségén: Koporsó tömlöcét aki elkerülte, most hazug koszorúk láncait ne tűrje eleven emlékén! BABITS MIHÁLY