Bővebb ismertető
bevezető
Ferenczy Károly (1862-1917) a modern magyar művészet egyik megalapozója, a nagybányai művésztelep alapítója volt. Életműve a magyar kultúra kiemelkedő értékei közé tartozik. Levelezésének közreadásával régi adósságát törleszti a művészettörténész szakma: Ferenczy ugyanis nem hagyott hátra elméleti feljegyzéseket, ezért művészetről vallott nézeteire szinte kizárólag képeiből következtethettünk. Életműve megértéséhez azonban elengedhetetlen az életút ismerete. Ezt vallotta fia, Ferenczy Valér is, amikor 1934-ben publikálta édesapjáról írott emlékezéseit. Mindmáig ez a Ferenczy-szakirodalom alapvető forrása. Ezt egészítheti ki a további kutatás számára a több mint négyszáz levelet és néhány dokumentumot tartalmazó levelezéskötet.
A levelek zömét két intézmény: a Magyar Nemzeti Galéria és a szentendrei Ferenczy Múzeum adattárai őrzik. Mindkét gyűjteménybe részben ajándékozás, részben vásárlás révén kerültek be a levelek. A Magyar Nemzeti Galériában elsősorban Réti István hagyatékából a barátokhoz, pályatársakhoz intézett levelek, illetve néhány, Ferenczy Noémi által megőrzött családi levél található. A Ferenczy Múzeum a Ferenczy Béninél fennmaradt leveleket őrzi, melyek nagyobbrészt őhozzá szólnak, de jelentős a Ferenczy Valérnak címzett írások száma is. Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára további Ferenczy Valérhoz, Lyka Károlyhoz, illetve Morvay Győzőhöz intézett leveleket őriz. Néhány levél és dokumentum található a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatóintézetének Adattárában, illetve a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményében is.
A levelezés régies helyesírását modernizáltuk. A jegyzetek a levelekben említett személyek, helynevek, intézmények, események, személyes kapcsolatok ismertetését tartalmazzák. Terjedelmi okokból a többször előforduló eseményeket, neveket csak az első alkalommal jegyzeteltük meg, de a nevek azonosítása és a könnyebb használhatóság érdekében a kötet végén közreadunk egy magyarázatokkal ellátott névjegyzéket is. A kötethez mellékelt CD további keresési lehetőségeket nyújt az idézéshez, a források művészet-, művelődés- és kortörténeti kiaknázásához.
A szerkesztők