Bővebb ismertető
A NŐK ÉS A HABORU
A háború szent dolog, Istentől kaptuk, mint a születést vagy a halált.
Háborúba menni annyi, mint szolgálni a legnemesebb és legbensőbb emberi érzéseknek.
A háború oly ősi életmegnyilvánulás, mint a kőzet a főid gyomrában, vagy a szerelem. A háború igazabb, nemesebb és emberibb, mint a béke hazug érzéseivel. A békét a civilizáció, tehát a gyávaság találta ki, hiszen az úgynevezett élet sem egyéb az őrők háborúnál. A háborút orangután korunkból hoztuk magunkkal, vagy talán még élőbbről, midőn a nagy vizek partjain páfrányok voltunk és a nap felé törekedtünk. A szerelem is innen jön velünk. Gyönyörűségemre szolgál a megfigyelés, hogy az ősemberi tulajdonságok mily pontosan és csalhatatlan biztonsággal jelentkeztek Budapesten, midőn a háború kitört és egyszerre mindenki szerelmes lett a városban.
Ferenczi Sándorral, a nevezetes és izgatóan érdekes tudású orvossal sétálgattunk a Kőrúton. Körülöttünk csupa ismeretlen arc, eddig sohasem látott emberi alakzat, pesti szemünknek szokatlan figurák a Nagykörúton.