Örkény István [antikvár]

EGY URI AMATŐR" TANULOEVEIÖrkény István életművének meghatározó jegye a változékonyság. Azok közé a közép-európai írók közé tartozik, kiknek pályáját döntően befolyásolta az alapvető sorsfordulatokat, szélsőséges élethelyzeteket előidéző huszadik századi történelem. Az emberek közötti öröklött különbséggel és a kikényszerített különbségtevéssel, s ugyanakkor a közeledés és a részvét változó kereteivel, távoli világok találkozásával szembesítette Örkényt az üldöztetés, a háború, a fogság, a többször is átélt társadalmi forgatag. E változékonyság műveiben a viszonylatok és értékek gyakori átfordulásával jár, megmutatva, hogy az ember egyként képes a jóra és a rosszra, egyként hajlik az igazságra és a hazugságra, az önzésre és a részvétre, éppen ezért kell folytonosan vizsgálat tárgyává tenni az emberi tényezőt, bírálni a társadalom visszásságait, és őrizni az együttélés nélkülözhetetlen értékeit. Örkény moralista és tanító író, aki utóbb saját életpályájához is a tanulás példaértékét kapcsolta. Aki belátta, hogy az emberi társadalom nehezen kiismerhető és alapvetően megjavíthatatlan, ám a jóra való hajlamot sem nélkülöző, roppant ellentmondásos világában szükség van valamifajta egyensúlyra. Műveiben mind negatívabb képet festett a huszadik századi európai és magyar történelemről, s mindjobban hangsúlyozta az ellensúly fontosságát. A történelmi kataklizmák megrendültségének és az életigenlés megújuló derűjének volt az írója, akkor volt elemében, ha egyszerre lehetett javíthatatlan pesszimista és optimista.Életrajzot soha nem írt, de pályájára való visszaemlékezéseiben is a határhelyzetek, a hirtelen fordulatok, a sokszor anekdotiku-san elbeszélt átbillenések, átértékelődések jelentőségét hangsúlyozta. Ám ezeknek a fordulatoknak igazából a folytonosság, a kiszámíthatóság, a megszokottság kölcsönzött valódi szerepet. Örkény István 1912. április 5-én született Budapesten. Felmenői mindkét ágon asszimilálódott zsidó nagypolgárok voltak. Apai