Örök útitársak I-IV. [antikvár]

Részlet a könyvből: Régóta vágyódtam már, hogy meglássam Athént. Esztendők óta álmodoztam erről. Dél-Franciaországon át utaztam Észak-Itáliába. Három hetet töltöttem Flórencben. Csodálatos egy város! A tiszta és szelíd napfény, a lágy és áttetsző levegő, amelyet mi Pétervárott el sem tudunk képzelni, itt megszépít mindent; szobrászi alkotásnak látszik minden tárgy, még a legprózaibb is. A színek nem oly ragyogóak, mint például Nápolyban, vagy Velencében, inkább szürkék és egyhangúak; de viszont a távoli dombok körvonalai, a fák a látóhatáron, a középkori épületek - minden forma, minden relief mintha valami különös, drága anyagból készült volna. Ebben a napsütésben, ebben a levegőben úgy él az ember, mintha szakadatlan álmot látna."