Öröklött szolgálat [antikvár]

Előhang 1935 kora őszén, amint máskor is, kisebbségi sorsba kényszerült magyar értelmiségiek társasága gyülekezett Kolozsváron a Tisztviselő telep villanegyedében, a Vulcan utca 11 (utóbb 13) szám alatt, későbbi szülőházamban. A még másfél évtized házasság után is gyermektelen szüleim, kik a családalapítás után röviddel - a román földreform nemzetiségi területeken sajátosra szabott minden ármányát elszenvedve - vagyontalanokká is váltak, ekkorra saját erőből felküzdőtték magukat egy olyan középszintre, amely lehetővé tette, hogy anyám tervezte szép villájuk ennek a társaságnak gyülekezőhelyévé váljon. Ekkor kötelezte el magát családunk a Hitelnek. Ugyanis Albrecht Dezső és három vele szövetkezett barátja azzal a kéréssel érkeztek a találkozóra, hogy vegyék gondjaikba a Hitel folyóiratot és aimak mimkatársait, lehessen e ház a szerkesztőségnek és munkatársainak is otthona. Nyolcvanhárom év telt el azóta. Eletük során úgy dr. Szász István gazdamérnök, mint felesége Hort Idy színművésznő, ennek jegyében élt és cselekedett. Alig három évvel a lapalapítás után váratlanul megszületett gyermekük - jómagam -ezt a szolgálatot örököltem tőlük. A lap szerkesztésének tíz éve során otthonra lelt abban a házban, a háborút követő nehéz években pedig, mikor a hasonló helyzetben levők élelmiszer vagy fűtőanyag és más nélkülözhetetlen szükségletek beszerzése céljából elkótyavetyélték ingóságaikat, szüleim - állásától megfosztott apám is - minden munkát elvállaltak, hogy megőrizzék a Hitel relikviákat és megpróbálják átmentem az ott egykor volt szellemet. Ekkoriban a lakás azelőtt a Hitelt szolgáló részét lefoglalták (rekvirálták), s így minden tárgyat máshol kellett elhelyezni. Később, miután megnősültem és már két gyermekem volt, sikerült visszaszerezni házunknak ezt az északi traktusát, és a lehetőségekhez képest helyreállítottam a Hitel tereit. Ma is látom magam előtt apámat, amikor először nézett körül újra a számára szent és a genius locit sugárzó