Orosz irodalmi diákköri dolgozatok II. [antikvár]

Bagi Márta: Porfirlj Petrovlcs és Raszkolnyikov intellektuális párbaja A "BŰn és bűnhődés" főhőse, Raszkolnyikov, már a gyilkosság elkövetése előtt sokat gondolkodott arról, hogy miért sikerül a bűntényeket majd minden esetben aránylag könnyen felderíteni. Azon következtetésre jutott, hogy a legfőbb ok nem a fizikai nehézségekben, hanem a bűnözőben magában keresendő. A legtöbb ugyanis a tett elkövetésének pillanatában valamiféle akarat- és itélőerő fogyatkozásban szenved, pedig ekkor volna szükség a legbiztosabb ítéletre. A tiszta ész nevében azonban ezt nem tartja elfogadhatónak. Végletes maximaiizmusa nem engedi, hogy ő ilyen részmegoldásokat elfogadjon. A bűnt is, mint általában mindent, tökélyre akarja vinni, hogy az szinte már ne is legyen bun. A tökéletes bűntény végrehajtása a-zonban csak abban az esetben képzelhető el, ha az a bizonyos akarat- és ítélőerőfogyatkozás nem lép fel, azaz, minden érzelmi motívumot kiszorítva,az intellektus egymaga uralkodva véghez tudja vinni tervét. Teóriájában éppen ez alapján két részre bontja az emberiséget: az intellektuálisan kivételesen fejlett kevesekre - az erős emberekre /nem kétséges, hogy az egész terv szülője ez a gondolat, és természetesen magát is közéjük sorolja/, és az intellektuális-teljesítményekre képtelen tömegre - a gyengékre. Ebbe a tömegbe egyaránt besorolhatók a gazdag és ostoba nyárspolgárok és a rend minden konzerváló eleme: a hivatalnokszervezet és a rendőrség is, amelynek tagjai intellektusukat feladva hajlandóak alárendelni magukat személytelen elveknek, nagyon is szfíkös korlátokat szabva ezzel maguk köré. Ez a szélsőséges logikai