Orosz realizmus [antikvár]

Táblái kopottasak, elszíneződtek. A felső tábla mentén kissé sérült a kötés.
Az orosz szépirodalom nagyjait Puskintól Gorkijig ismeri a művelt magyar olvasóközönség. Azt azonban csak kevesen tudják, hogy a XIX. század folyamán Oroszországban, a nagy irodalmi fellendüléssel párhuzamosan igen jelentékeny, nemzetközi méretekben komolyan számbajövő filozófia, esztétika, irodalomkritika is fejlődött ki. Pedig Hercen és Bjelinszkij, Csernisevszkij és Dobroljubov csúcspontot jelentenek az európai gondolkodásban és irodalomban. Jelentőségük éppen úgy világirodalmi, mint a nagy orosz költőké és íróké. Nem véletlen, hogy ezeket a gondolkodókat nem ismerik a külföldön, ahogyan nem véletlenek az orosz irodalomról elterjedt hamis képzetek sem. Különösen az utolsó évtizedekben Oroszország határain kívül olyan felfogások uralkodtak az orosz irodalomról, mintha az az európai miszticizmus és reakció szellemi központja lett volna. (Gondoljunk az igen befolyásos Mereskovszkij írásaira.) A történelmi valóságban azonban úgy áll a dolog, hogy az orosz irodalom igazi mivoltát nem lehet megérteni az orosz nép felszabadulási népmozgalmaival való összefüggés nélkül.