Összehasonlítás, irodalom, kultúra [antikvár]

Előszó A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékén jelenleg kétféle típusú kiadvány készül. Az egyik a Szövegek között sorozatcímmel jelenik meg, és a tanszéki doktori iskola posztgraduális hallgatóinak munkáiból közöl válogatást. A másik szerzői a tanszék komparatisztikai kurzusainak hallgatói, akik remélhető tudományos pályájuk első lépéseit teszik meg, és a dolgozatok vagy diákköri munkaként, vagy szemináriumi referátumként (szigorlati dolgozatként) kapták meg első formájukat. Ezeknek lektorált, szerkesztett változatai jutnak el a kötetpublikációig. Korántsem érett kutatók értekezéseiről van szó, hanem olyan írásokról, amelyek íróiból lehet (és talán lesz is!) „valaki". Annyi talán előre bocsátható, hogy ebből a „valamiből" és „valakiből" egy és más esetleg fölfedezhető a dolgozatokban, amelyek természetszerűleg különböző színvonalúak. Azaz akad olyan hallgató, aki már némi publikációs gyakorlattal rendelkezik, akad azonban olyan, aki itt debütál. A szerkesztők, a bírálók, a lektorok egyet bizonyosan nem tettek: olykor szigorú bírálatuk ellenére nem írták meg, át a dolgozatot, hanem tiszteletben tartották a még oly vitatható koncepciót. Egyet azonban bizonyosan megtettek: olykor javasolták az átírást, s a hallgatóra bízták annak eldöntését, eleget tesz-e a bírálói-lektori kéréseknek. Olyan dolgozat nincs a kötetben, amelynek tanszéki és/vagy diákköri vitájára nem került volna sor, ám mind a témaválasztás, mind a „végső" (?) formábaöntés felelőssége minden esetben a szerzőé, aki majd nyomtatásban újra-olvas-hatja szerzeményét, és eltöprenghet azon: hogyan tovább. Ennyit a külső körülményekről. Emellett még egy tényezőre érdemes fölhívni a figyelmet. Mindegyik dolgozat kapcsolódik a tanszéki kurzusokon megbeszélt, átvitatkozott tematikához, először tanszéki keretben hangzott el. S egyúttal lehetővé teszi, hogy az olvasó képet kapjon, miféle impulzusok indulnak szerte a tanszéki szemináriumokról, milyen elméleti, történeti diszciplínák és mely szerzők kerülnek elő, illetőleg miféle módszertanba avattatik be a kötet szerző-munkatársa. Nem állítom, hogy csak az az anyag a kiindulópontja a különféle, hagyományosabban komparatisztikai, valamint kevésbé hagyományos (irodalomelméleti kurzusoknak, amelyek visszaköszönnek ezekben a dolgozatokban. Hiszen jó-néhány szemináriumi dolgozat kerülhetett volna még ebbe a kötetbe, ám technikai és egyéb okok miatt a közlés elhalasztódott. Ami itt összegyűlt, néhány év tájékozódásáról hoz hírt, a magyar és a világirodalom jelenségeinek szembesítésé-