Ottlik kadét történetei [antikvár]

OTTLIK GÉZA A PIARISTA KÖZBEN Pillanatfelvételek „ pillanatunk filmkockájának tömény tartalmát próbálnám közölni, létrehívni, a maga víziószerű teljességében." Ottlik Géza: A regényről Lukács László tanár úrnak Nemcsak a könyveknek, az épületeknek is megvan a maguk sorsa. Persze ennek is, mint annyi minden másnak, mi emberek vagyunk az okai. Ahogy a könyvek is, az épületek is egykor volt vagy ma is élő, halandó és feledékeny, ám feledékenységük ellen váltig küzdő emberek hozzájuk kapcsolódó emlékei révén részesülnek valamiben, amit sorsnak tekinthetünk -vagyis épp az által, hogy fontosságot tulajdonítunk létüknek. Az épületek építőkövei egyben életünk építőköveivé is válhatnak. Epületek kapcsán ugyanis sokszor érezzük például: amíg állnak, valamilyen módon képesek megőrizni azoknak az emlékét, akik egykor - így vagy úgy, ifjan vagy öregkorukban, boldog békeidőkben vagy az elnyomatás siírű közegében, vidáman vagy szomorúan - falaik között megfordukak. Amíg állnak a falak, él egykori lakóik emléke. Ráadásul az épületek ilyenfajta mementó-létmódja annál szembetűnőbb, hogy - nem úgy, mint a könyvek, melyek sze-