Páll Lajos 70 éves [antikvár]

Páll Lajos 70 éves Beszélgetőtárs: Kozma Huba - Menjen olyan helyre - mondták Páll Lajosnak börtönbüntetésének letöltése után ahol magáról jót tudnak mondani! Aki nem égette föl maga mögött véglegesen botrányokat szikrázó lázadásra is kapható ifjúkorában a hidakat, az hazamegy ilyenkor. Az '5 6-os magyar forradalom romániai politikai elítéltjének, Páll Lajosnak sem maradt más lehetősége szabadulása után. A fiatal festőnövendék, akinek képeit tanárai is vásárolták, s kinek verseit irodalmi folyóiratok közölték rendszeresen, így talált teljes életre szóló lakhelyet - otthon, Korondon. S azóta általa (is) híres eföld. A szülőföldről - Néhány (ön)kényszerü év kivételével Korondon élsz. Ahogyan mondani szokták, amit te nem tudsz erről a faluról, azt alighanem nem is érdemes tudni. Ismered a falu múltját, jelenét, az itt élő embereket. - És én sem tudok mindent erről a faluról, pedig nyitott szemmel és füllel járok. Utánanéztem a Korondra vonatkozó adatoknak, olvastam azt a két monográfiát, amely erről a faluról megjelent. A közelmúltat pedig átéltem. Itt, Romániában a Római Birodalom emlékeit szokták hivatkozási alapként emlegetni. Már a Római Birodalom idején is Nahát, a Római Birodalom pereme Korond határánál húzódott. Innen egyórai járásra volt a legközelebbi őrtorony. Ez a Szilason volt, amely a Firtosnál két-három méterrel magasabb, kopasz hegy, onnan tovább haladva három kicsi domborulat van, s a középsőről be lehet látni egészen Gyergyóig. Tiszta időben az adódó kicsi nyíláson szépen lehet látni a több mint ezerhétszáz méter magas Nagyhagymást Csík fölött. A rómaiak nagyon jól kiválasztották a megfigyelési pontjaikat, s ezekről a magaslati pontokról tűzjelekkel adták-vették a híreket. Végül Ferenczi István régész találta meg hosszú keresgélés után az Énlaka alsó végében lévő katonai tábortól egynapi járásra lévő őrtornyot. Végigjárta a hegygerincet, s - ezt ő mesélte el nekem - egyszer csak egy második világháborús erődítmény alatt megtalálta a római objektumot. A későbbi magyar időkben már mindenki a pápai tizedjegyzékre hivatkozik a történészek közül, és a tatárjárás után nem sokkal, a XIII. században Korond lakott helyként szerepel. Beszédesek a helynevek is. A parajdi sót Énlaka és Váralja felé vitték a rómaiak, s Korond alsó végét úgy hívják, hogy Sóré, ami nyilvánvalóan sórétet jelent, ott pakolhatták át a sót. Azt a völgyet a Firtos alatt úgy hívják, hogy Nyugovó, nyilvánvalóan a szekerekkel szállított sót ezen a pihenőhelyen rakhatták át. A sóbánya egyébként Felsősófalváé volt