Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
Nem könnyen szánom rá magam arra, hogy Páris arcának felvázolásába kezdjek. Ez az arc ugyanis egyre változik és kifejezése sokértelmű. Páris szenvedélyes és ideges. Ha valaki könyvet ír róla, méltán félhet attól, hogy a könyv, ha híven tükrözte is a valóságot akkor, amikor készült, mire kikerül a sajtó alól, nem lesz többé igaz.
Van még valami, ami meggondolásra int. Az, hogy nem csak egy Páris van, hanem három vagy négy. Az első Páris a színházak, a hírlapok s a boulevardok Párisa, a boldog, lármás, tündöklő Páris. Ez, bár nem az egyetlen, mégis gyakran magára vonja a figyelmet s eltereli azt a többi Párisról, amelyek, ha kevésbé lármásak is, semmivel sem dolgoznak kevesebbet az elsőnél, sőt ellenkezőleg. A világvárosi Páris mellett ott a polgári Páris, a munkás Páris, a nép Párisa; három külön város, amely egymás mellett él és szinte egymásba olvad. Aki nem ismeri ezeket a kisvárosokat a világváros hatalmas testében, az e gigászi szervezetnek lármás, ellenmondásokban gyakran gazdag, de mindig óriási tevékenységéről nem alkothat helyes fogalmat.