Parnasszus 2008. nyár [antikvár]

LATOR LÁSZLÓ Mavona tér A felszín alall , a felszín feled alakok, forrnák, roncsok, vonalak, egymás fölé loi lódoíl, létcgek, világos rend, szeszélyes képzelet;, a föld fekítl., a l'öid alatt, világverő, szélzüllöll: seregek. ligy nagyravágyó akarat rajzolta ezt a fiosszú négyszöget, fakasztott, a kősziklából vizet, teremtett ide tengert, s rendezett a szurkolóknak nagy hajócsatát, s hogy megörökítse a szép napot, vesztest-győztest lemészároltatott. A Es lett azt án sokféle késztetés, a szép, az érdek, a becsvágy, a f)énz, jó, lia a földi s égi ö.sszeér, és építet t az Úinak templomot, kint trükkös nagyság, belül kicsi tér, növeli egymást templom, palota. S más is: egy lábujj, egy izornköteg, netiKísak jelkép, nemcsak csoda, tud az élőnél élőbb életet. S ha kcsziil itt még bármi valahol a végleges s a változó felett, etruszkok és görögök s latinok belebeszélnek rnaj(J a fökl alól.