Petőfi Pozsonyban [antikvár]

Részlet a könyvből: Pozsony abban az időben, a reformkorban, még mindig helyettes fővárosa a történelmi Magyarországnak. Az első Habsburg-házi magyar király óta ebből a szép fekvésű, kellemes formájú s roppant szolgálatkész városból tartja kezeügyében Magyarországot az osztrák uralkodóház. Pozsony oly közel esik Bécshez, hogy bármiről van szó, néhány óra alatt el tudják érni. I. Ferenc szüretre átjárt Pozsonyba, az egész udvarral. A török hódoltság után is, merő kényelemből, ott felejtik az országgyűléseket, itt rendezik a koronázásokat, a kis dunai városban, mely melegszínű főúri palotáival, zsúfolt polgári házaival, középkori pöttöm főterével, alabárdként égnek meredő tornyaival, dombon ülő hatalmas várával, a mögötte félkörben sorakozó aranyló szőlőkertes dombjaival, a török idők óta híresülő dióspatkóival és kétszersültjével, elsőrangú gabona- és bor-piacával: valóban kellemes gyarmati kirándulást jelentett a Habsburgoknak és tisztviselőiknek. Pest-Buda már másfél század óta nem látott török basát, de életosztó szerepét, fővárosi jellegét tervszerűen nem állították vissza. A Béccsel szomszédos Pozsonyból simábban lehetett irányítani Habsburg-módra Magyarországot, mint a távoleső s elvárhatóan hamar vissza-felnövő Pestről és Budáról. Ez, mihelyst észbekap, magához ragadja az országot, Pozsony kezes bárány ott a határszélen, királyhű főurak ülnek benne, királyhűek alusznak a templomok kriptáiban is, ez a város sohse lázadott fel. Bizalommal voltak a bécsi Burgban Pozsonyhoz, ahol egykor a tüskésbajszú, tótképű, gúnyos mosolyú Kollonics Lipót prímáskodott diadalmasan s tervelte ki Magyarország gyarmati szolgáltatásainak pontos térképét s a magyarság körültekintő, gondos megsemmisítését s aki munkája végeztével is kevélyen odatemettette magát, Pozsonyba, a városháza mellé, a jezsuita templomba, melyet ő maga vett el a lutheránusoktól. A császár megnyugodott attól, ha látta, holtában is szolgálják hűséges sáfárjai. Elég rettegnivalót hozott az ország, ami Pozsonyon túl volt.