Petőfi Sándor [antikvár]

Könyvem egyetlen célja: Petőfi lyrai jellemének a meghatározása, mindazon változásokon keresztül, melyeket fejlődése menete fölmutat. Nem életrajzot írok tehát s nem esztétikai méltatást; de "monográfiát" sem, mely Petőfire vonatkozó összes ismeret-anyagunkat rendszerezve közlené. Könyvem, tartalma szerint, fejlődésrajz, vagy egy régi szót elevenítve föl, pályakép. Felhasznál életrajzi adalékokat s esztétikai szempontokra is figyel, de csak céljától megszabott szükségletei arányában. Petőfi sem született kész költői egyéniségnek: fejlődése világosan fölismerhető izületeken halad keresztül, s heves válságon esik át, mielőtt kibonthatja eredetiségét. A kész Petőfi csak 1846 közepe táján áll előttünk érett mivoltában. E körülmény természetszerűleg befolyásolja tárgyalásom jellegét; a jelzett időpont előtt a fejlődés általános menetét figyelem, s egyes költeményeknél csak kivételes okból időzöm hosszasan: a célhoz ért nagy költő művei ellenben már egyenként is megkövetelik az elmélyedést. Figyelmem egyedüli tárgya azonban e részlet-jelenségeknél is ugyanaz marad, mi a fejlődés összes folyamatára nézve volt: lyraiságuk mibenléte és jelleme, a műalkotásnak az ihletett lélekhez való közvetlen viszonya, létrejöttének lélektani folyamata. Ez állandó közelség és nagy és nemes emberi lélekhez megilletődéssel tölt el, tiszteletre hív, de elfogultságra föl nem jogosít. Méltó tiszteletadás csak a józanság kiváltsága lehet.