Pilinszky János Wiener Pálnak [antikvár]

KOVÁCS PETER EMLÉKEZÉS WIENER PÁLRA Véletlen lenne, hogy Pilinszky éppen 1974-ben ajándékozta meg párizsi barátját, Wiener Pált a kezdetektől éppen addig született verseinek maga által válogatott, kézírásos gyűjteményével? Lehetséges. Mégis, megkerülhetetlen tény, hogy az életmű ezután már egyetlen új költeménnyel sem gyarapodott. Önkéntelen gondolat, hogy tekinthetjük-e ezt az így leírt és a barátnak örökül adott kötetet mint Pilinszky egész lírai működésének sajátosan maga-súlyozta összefoglalását? - A kérdés megválaszolása meghaladja az én kompetenciámat. Wiener Pált - Palit vagy Pault - első párizsi titunkon ismertük meg. 1973 januárjának egy nedves, ködös reggelén érkeztünk feleségemmel, Mártával Brüsszel felől a Gare du Nord-ra, ahol édesanyám öccse, Pilinszky várt ránk. Úgy volt, hogy öreg szobrász barátunk, Barta Lajos párizsi műtermében fogunk lakni, de az foglalt volt: a Kölnben élő mestert egy munkája éppen itt tartotta. - Nem kell aggódnotok, már találtam másik megoldást-mondta bátyám, látva talán arcunkra is kiülő csalódottságunkat. -Egészen közel lesztek hozzám. A rue Rollintől csak néhány lépésre, a Contrescarpe-on élő, nagyon kedves barátomhoz, egy pszichiáterhez megyünk. Nem egyszerű eset, de majd meglátjátok. Jól fogjátok érezni magatokat. - Mit mondjak: mi azért szorongtunk. Csöngetésünkre feltűnően vékony, csaknem törékeny alkatú fiatalember nyitott ajtót. A keskeny, hegyes arcból kutatón szigorú szempár nézett ránk. Jánost üdvözölte, de sietősen hozzátette, nem ér rá sokáig, várják az egyetemen. Gyorsan megmutatta a szobánkat, miközben röviden közölte, hogy heti két délutánon betegeket fogad. Ilyenkor legjobb, ha nem leszünk otthon, ha pedig ez elkerülhetetlen, a rendelés végéig nem hagyhatjuk el a szobánkat, és végig teljes csöndben kell maradnunk. Mielőtt magunkra hagyott, még kezembe nyomta a kulcsokat, s az addigi száraz, szűkszavú mondatok után - váratlan és igazi aggodalommal - elmagyarázta, hogy jövet-menet a lakást és lent a kaput mindig nagyon gondosan zárjuk. Wiener az '56-os forradalmat követően került Párizsba, ahol egyetemi tanulmányait is befejezte. Előbb pszichológiából doktorált, majd orvosi végzettséget is szerzett. Később maga is tanított az egyetemen, miközben egy kórházban gyermekpszichiáterként működött. Holokauszttúlélő volt. 1944 sötét hónapjaiban szerzetesnővérek - ahogyan tőle hallottam, a szürke nővérek - mentették. Egy vele készült interjúban beszélt