Pintér Jenő magyar irodalomtörténete I. [antikvár]

Magyar irodalomtörténetemnek ebben a kiadásában egyrészt negyedszázados irodalomtörténeti vizsgálódásaimnak eredményeit foglaltam össze, másrészt részletesen ismertettem a mai magyar írók munkásságát. Nem tudom eldönteni, melyik feladat volt nehezebb. Az ezeréves irodalmi fejlődés bemutatásában figyelembe kellett vennem az eddigi gazdag irodalomtörténeti szakirodalmat, a mai helyzet rajzában magamnak kellett elvégeznem az anyaggyűjtés munkáját is. Könyvem tudományos törekvésű mű s mind irodalomtörténeti részében, mind a mai irodalom ismertetésében önálló kutatások eredménye. Mivel azonban tudományos kutatóink stílusa - elsősorban a jogi és államtudományi íróké - annyira szakszerű jellegű, hogy ez a homályos stílus nem egyszer visszariasztja még a szakközönséget is, megkíséreltem, hogy a magam tudományában egyszerűen és világosan írjak minden kérdésről. Ez sok időmbe került, mert az érthetőséget és választékosságot nem óhajtottam összetéveszteni a népszerűsítő csevegéssel vagy a szellemeskedő tárcával, így írni fáradságos dolog és lassú munka s ezért sajnálja idejét a legtöbb tudományos szerző az általánosan élvezhető előadástól. De meggyőződésem, hogy nincs az a jogtudományi vagy természettudományi kérdés, melyről ne lehetne úgy beszélni, hogy a művelt ember meg ne értse. S ha igaza van is Toldy Ferencnek abban, hogy a stílus sokkal kevésbbé van hatalmunkban, mint hinnők, mert oly szorosan összefügg az író szellemi karakterével : mégis az értelmes és tetszetős fogalmazásban is nevelhetjük önmagunkat, föltéve, hogy megbecsüljük az érdeklődő közönséget s nem óhajtunk túlságosan elvont tudósoknak látszani rejtvényszerű mondatainkkal.