Pintér Jenő magyar irodalomtörténete III. (töredék) [antikvár]

Részlet: Az ellenreformációs törekvések a XVII. század első felében lángba borítják Közép-Európát, a Habsburgház szembeszáll a protestantizmussal, Németország belső nyugalmát harminc esztendeig tartó háború dúlja fel. A német protestánsokkal szövetkezett csehek, dánok, svédek, franciák és erdélyiek küzdelmeinek vallásos lángját eleinte az osztrák-spanyol katolikus szellem iránt érzett elkeseredés szítja, később a háború politikai jellegű mérkőzéssé alakul át a Habsburg-ház és a Bourbon-dinasztia között. A westfaliai békében a franciák és a svédek szava dönt, a Habsburgok német-római császári hatalma súlyos sebeket kap, Németország nagy kerületeket veszít és kisebb-nagyobb államok laza és gyönge szövetségévé hanyatlik. amilyen anyagi pusztulással kerül ki a háborúból a németség, annyira megerősödik Franciaország. A XVII. század második felében mindenki XIV. Lajos katonai erejétől retteg; Anglia és Hollandia, a német és a spanyol Habsburgok mind ellene szövetkeznek; így is csak nehezen tudnak megállni a francia túlerő ellenében. Az államok kormányformája az abszolutizmus. A királyok önkényes uralkodását csak Anglia nem tudja elviselni, ismételten detronizálja a Stuartokat, közben az angol köztársaság feje, Cromwell, diktátori hatalommal intézi nemzete sorsát.