PoLíSz 2008. június [antikvár]

PoLíSz Lukáts János „A nagy év" és a nagy mesélő Eötvös Károly 1848 köré épülő életműve Úgy egy évszázadon át tartott Eötvös Károly népszerűsége, az 1870-es évektől az 1970-es évekig. A politikus-ügyvéd és his-tória-búvárló író páratlan bőséggel ontotta írásait a 19. század magyar történelméről, fontos és kevésbé fontos eseményeiről, ködbe és feledésbe hulló alakjairól, tárgyairól, fölemlegetett, azután elfelejtett helyszíneiről. Kétezernél több írás hordozza homlokán Eötvös Károly nevét, sok közülük jogászi szakiromány, sok parlamenti felszólalás vagy napi célzatú fontoskodás. Többségük azonban valódi értéket jelent, a 19. század történetét aligha lehet hitelesen megismerni és megérteni Eötvös Károly munkáinak böngészése nélkül. Különös volt ez az emberi, írói pálya: szabálytalan, mintha minden fordítva történt volna Eötvös Károly életében. Fiatalon nagyhírű ügyvéd lett, később jó nevű elbeszélő (egy kis rosszmájúsággal szólva: ő volt a „fecsegő lelkiismeret"!), majd élete utolsó harmadában, 1900-tól (ekkor Eötvös Károly 58 éves!) megjelennek írásai, 24 kötetbe gyűjtve. Kétezer írását Eötvös Károly zsonglőri ügyességgel rendezte kötetbe, hol a megírás idejét tartotta szem előtt, hol a mondanivaló folyamatosságára ügyelt, számos története mégis keresztülindázik könyvein, a folytatása (vagy éppen az eleje) évekkel később, váratlanul bukkan elő egy másik műben. Vagyis: Eötvös Károly akármiről ír, mindig tartogat meglepetést olvasóinak. Az író népszerűsége még a 20. század első évtizedében is páratlan volt, némelyik kötete gyors egymásutánban öt-hat kiadást is megért, a könyvpiac tele volt új és újból kiadott Eötvös Károly-kötetekkel. Aztán még életében utolérte a népszerűség látványos elpártolása, utolsó művei visszhangta-lanok maradtak. Amikor 1916-ban meghalt, már egy, a köztudatból kikopott hajdani hírességtől vettek búcsút tisztelői. Teljes életművét, a 24 kötetet nem adták ki a későbbi évtizedekben, ezek nagy része mára könyvritkasággá vált. Egyes könyvei azért meg-megjelentek a 20. század folyamán, s talán még a 21. században is napvilágot látnak, elsősorban az Utazás a Balaton körül, esetleg A Bakony és a sajátos politikai-jogászi töltetet nyert A nagy per. A többi Eötvös Károly-kötet is tartalmaz azonban számos olyan részletet, amely dacol a múló idővel, és helyet követel egy-egy alkalmanként megjelenő (elsősorban elbeszélés-) válogatásban. Az idő valahogy nem úgy működik Eötvös Károlynál, mint általában a regényíróknál, de hát nem is igazi regényíró ő, inkább afféle krónikás, az emlékek füzérre fűzője. Műveiben szó sincs következetes időrendről vagy a történeti összefüggések és tendenciák kibontásáról. Eötvös Károly arra emlékszik és arra emlékeztet, amire „kedve van", amit érdekesnek, megőrzendőnek tart kortársai és utódai részére. Számára a történelem a 19. századdal azonos, ennél korábbi idők és események alig tartoznak érdeklődési körébe. A 19. század legnagyobb eseménye pedig a nemzeti és emberi sorsfordító esztendő, az 1848-49-es „nagy év". Ekkor Eötvös Károly hat-hét éves (1842-ben született), csak néhány eseménynek volt tehát véletlen gyermekszemlélője. Ami a század