Bővebb ismertető
PoLíSz
Botár Attila
Vízszintes feszületnél
Papsajt és pipacsok lepte bazalt-kereszt, dongó látogat, út ontja köréd zaját, füst kék férgei rágnak,
csócsálnak beszakadt tüdőt.
Mondd, nem fáj a közöny? Bámulod olvadó felhő-roncsokon át azt a derült helyet atyád jobbja felől, s négy
állat lelke susog: ne késs!
Terméketlen ölek népe ma sem talál alkalmat, hogy a nap lássa meg épülő országát a Fiúnak
mustármagnyira érve bár
És jajdul sivatag tüske-tüzén a test, másik térbe üzensz, még eleven csomó -meddő birtokaidról
hallgat vén fügefád s szorong.
§
Agat hajt a bokor, téged a szem növeszt. Dőlőfélben a törzs, ám ha a képzelet őriz: rengeteg erdő
zúgásába vegyülten állsz.
Papsajt és pipacsok lepte bazalt-kereszt, árnyék-angyalokat gúzsol ítélkezőnk: vízszintes feszületnél
sebszájakra mosolyt lehel.