PoLíSz 2008. szeptember [antikvár]

PoLíSz Botár Attila Vízszintes feszületnél Papsajt és pipacsok lepte bazalt-kereszt, dongó látogat, út ontja köréd zaját, füst kék férgei rágnak, csócsálnak beszakadt tüdőt. Mondd, nem fáj a közöny? Bámulod olvadó felhő-roncsokon át azt a derült helyet atyád jobbja felől, s négy állat lelke susog: ne késs! Terméketlen ölek népe ma sem talál alkalmat, hogy a nap lássa meg épülő országát a Fiúnak mustármagnyira érve bár És jajdul sivatag tüske-tüzén a test, másik térbe üzensz, még eleven csomó -meddő birtokaidról hallgat vén fügefád s szorong. § Agat hajt a bokor, téged a szem növeszt. Dőlőfélben a törzs, ám ha a képzelet őriz: rengeteg erdő zúgásába vegyülten állsz. Papsajt és pipacsok lepte bazalt-kereszt, árnyék-angyalokat gúzsol ítélkezőnk: vízszintes feszületnél sebszájakra mosolyt lehel.