Építőkövek [antikvár]

"Újra és újra elvégzendő feladat számot vetni az emberi lét szempontjából az irodalom lehetséges funkcióival és a róla szóló tudomány szerepével. Az se riaszthat vissza bennünket, hogy ilyen számvetéshez nagy szavak és hosszú időszakok megérlelt tapasztalatai kellenek. Mert ki kérdőjelezi meg, hogy az irodalom az ember önmeghatározásának egyik formája lehet, s ha ilyen, akkor szoros összefüggésben áll a vallással, a bölcselettel, különösen etikai vonatkozásban, s nem kevésbé a nyelvvel a kifejezés és a megszólítás, az ábrázolás és a cselekvés vonatkozásában. Ha meg akarjuk ítélni az irodalom és tudomány mai helyzetét és ki szeretnénk jelölni jövőbeni feladatait, nem feledkezhetünk meg arról, hogy az irodalom klasszikus korszakai akkor bontakoztak ki, amikor a vallási vagy filozófiai keretben megfogalmazott dogmatikus önmeghatározások érvényüket kezdték veszíteni, illetve, más oldalról nézve: amikor az irodalom képes volt mindent átfogó, személyhez kötött, de nem személyes dogmákat...