Puszták népe 1947. június [antikvár]

Részlet: Az én könyvtáram Ez a szó: könyvtár, bennem egyszerre ébreszt meghitt, poros homályt és ragyogóan áradó fényt. Egyszerre gondolok szűk ablakok öreg rácsára és szárnyas üvegtáblák sorára, kikopott küszöbre, vásott padlóra, ragyogó parkettra és rézkilincses tölgyfaajtókra, amelyek mögött mennyezetig nőnek a szakszerűen és kényes biztossággal rendezett könyvek. Ha ilyen értelemben gondolok könyvtárra, máris meg kell állapítanom, hogy nekem nincsen könyvtáram, csak könyveim vannak. Lassan egy szobáravaló emlék, alakuló és magamat is folyvást alakító betűbeszorított élet.