Rákosi Jenő élete és művei [antikvár]

Részlet a könyvből:A hirlapíró-fejedelemGróf Apponyi Albert emlékbeszédeA szabad nemzetek politikai életének két lényeges szerve van; összeállításában, működésének alakjában egymástól különböző, de egyaránt lényeges, egyaránt nélkülözhetetlen. Az egyik a nép valamelyes képviseletének döntő részvétele a törvényalkotásban és a végrehajtó hatalom ellenőrzésében, a másik a szabad, mindenkihez könnyen eljutó, folytonos véleménynyilvánítás; más szavakkal: a parlament és a sajtó.A hírlapirodalom előkészíti a nemzeti akaratnak kialakulását, a parlament hivatva van azt végrehajtani. A hírlapirodalom, a sajtó adja az első megjelenési alakját, az első formulázását, az első fegyelmezését a születő nemzeti akaratnak, hogy az már ne mint kaotikus nyersanyag jusson azokhoz a tényezőkhöz, amelyek azt véglegesen kialakítani hivatva vannak: a kormányhoz. A parlament tagja, a népképviselő, - mert hiszen, ha parlamentről szólok, főleg a népképviseletre gondolok, - a nemzet egy töredékétől nyert mandátum alapján dolgozik, annak nevében nyilatkozik, ami több súlyt ad, de egyszersmind kevesebb szabadságot az ő megnyilatkozásának. A hírlapíró a mandátumát csak önmagától nyeri, nem működik úgy, mint a parlament, előre megállapított törvények és szabályok szerint, hanem a törvényt csak önönmagában találja, saját lelkiismeretében, amiből önként folyik az ezzel a hivatással összekötött óriási erkölcsi felelősség. Ezen az eszmebeli függetlenségen, mely a hírlapírói hivatásnak jellemzése, nem változtatnak semmit azok a tényleges függések, amelyek a hírlapirodalom és közélet mai kialakulása szerint talán nem is mindenben egész szerencsések, előállottak sajtóorgánumoknak politikai vezérférfiakkal, pártokkal való összeköttetéséből, sőt magából a nagyra fejlődött sajtókapitalizmusból is. De ezek a függések esetlegesek, ezek nem tartoznak a hírlapirodalom lényegéhez, valóságos természetéhez, még akkor sem, ha azok a hírlapírói tisztesség szempontjából teljesen kifogástalanok.