Ratkó József bibliográfia [antikvár]

Részlet a műből: Bevezetés 1. Ratkó József élete és munkássága Ratkó József 1936. augusztus 9-én született Budapesten Ratkó Lajos és Dobrovszki Margit harmadik gyermekeként. A család Budapesten lakott, de 1949-ben, Ratkó József édesanyjának halála után hamar felbomlott, és a tizenhárom éves kisfiú a hajdúhadházi, később a tiszadobi gyermekvárosba került. Itt fejezte be az általános iskolát, a nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnáziumban érettségizett, majd a szegedi egyetem magyar-olasz szakos hallgatója volt, de tanulmányait nem fejezte be. Dolgozott állami gazdaságban, az OTP-nél, borpincészetben, volt segédmunkás Budapesten az Építéstudományi Intézetben, tanított Csepelen és Berkeszen, újságírós-kodott Nyíregyházán a Kelet-Magyarországnál. 1964-ben családjával Nagykállóba költözött, a helyi könyvtár vezetője lett, amelyet 1989. szeptember 13-án bekövetkezett haláláig igazgatott. „Elődöm és mesterem, apám József Attila, akit a még hívő gyermek konokságá-val és hitével próbáltam föltámasztani magamban. Költői létem tőle ered, amiképpen a testi apámtól s édesanyámtól; tőle tanultam a magyar versbeszédet, első verseim őrzik „szellem-ujjának" vonásait" - vallotta egyik írásában. Első verse 1953 decemberében jelent meg a szabolcs-szatmári Néplapban, s ettől kezdve változó rendszerességgel élete végéig publikálta műveit. Jó kritikai visszhangot kapott első verseskötete, a Félelem nélkül, amely hányatott gyerekkorát feldolgozó prózai Önéletrajzával együtt 1966-ban jelent meg. 1968-ban látott napvilágot a második, Fegyvertelenül című könyve. Ekkor született meg az irodalomtörténetben Heteknek nevezett költői csoport, amelynek Ratkó is tagja lett. A fiatal nagykállói költő hamarosan nemzedékének egyik népszerű és elismert alkotójává vált. 1969-ben tevékenységéért József Attila-díjjal tüntették ki. Ratkó szerint az irodalom, a „művészet: szolgálat. Szolgálata annak a népnek (s így az emberiségnek is), amelyből a művész való." A szolgálatot, a cselekvő magatartást számos közügyben is vállalta; ezt bizonyítja szerteágazó könyvtárosi, népművelői és kultúraközvetítő tevékenysége. Sok író-olvasó találkozót, kiállítást és kulturális rendezvényt szervezett, továbbá a „demokrácia iskolájának" nevezett olvasótábori mozgalom egyik alapítója s legendás hírű kiscsoportvezetője volt. 1970-ben az Egy kenyéren, 1975-ben a Törvénytelen halottaim, 1980-ban a Gye-rekbolmi, 1984-ben a válogatott verseit és Önéletrajzit tartalmazó Félkenyér csillag és 1987-ben a Kő alól című kötete látott napvilágot. 1983 és 1987 között Antall István szerkesztő-riporterrel, Nagy András László színházi rendezővel és Görömbei András irodalomtörténésszel együtt létrehozta és szerkesztette a késő Kádár-kori sajtótörténet egyik egyedülálló vállalkozását, a Hang- 7