Bővebb ismertető
ELŐSZÓ
Különös kiváltságnak tekintem, hogy eddigi életem nagyobbrészt a református műveltség vonzásában zajlott. 1958-ban születtem, s bár gyermekkorom, majd középiskolai és egyetemi diákéveim, sőt még tanári és irodalomtörténészi pályakezdésem is a kádári szocializmus évtizedeihez kötődött, származásom és neveltetésem miatt sosem kényszerültem vállalhatatlan megalkuvásokra. Életem első három évtizedét ugyanis, csodával határos módon, szélárnyékos szellemi szigeteken tölthettem.
Ilyen sziget volt először is az a falusi parókia a Borsod megyei Lak községben, ahol édesapám. Győri József református lelkipásztorként szolgált. Csak felnőtt fejjel értettem meg, hogy az emlékezetemben tündérszigetként rögzült falusi idill az ő számára internálással felérő, egyházpolitikai indíttatású félretétel volt. Pályakezdő lelkészként szeretett volna külmissziói szolgálatot vállalni, de ahhoz a közben uralomra került kommunista hatalom már nem járult hozzá, s mivel így ambíciói a belmisszió felé fordultak, saját egyháza számára vált teherré, és felettesei igyekeztek őt elsüllyeszteni a pusztulásnak indult csereháti végeken. Ő keresztyéni derűvel fogadta el a sorsát, és ifjúkori szabolcsi tapasztalatait kamatoztatva, népes családja egzisztenciális gondjait is enyhítendő, a parókia hatalmas kertjéből édesanyámmal együtt mintagazdaságot igyekezett teremteni. Én példázatos sorsából később felnőtt fejjel azt a tanulságot vontam le, hogy a minőségi élet és teljesítmény nem feltétlenül a kedvező külső körülmények függvénye.
Első találkozásom a könyvekkel édesapám könyvtárához kötődik, amely mindössze néhány száz válogatott teológiai és szépirodalmi kötetből állt. Ezeket többnyire még sárospataki teológusként gyűjtögette az 1940-es években. Idegen nyelvű darabjait leginkább külföldi barátaitól kapta postán, Angliából, Svájcból vagy Hollandiából. Falusi elszigeteltségében ezek jelentették számára az európai távlatokat, meg görög nyelvű Újszövetsége, amelyet napi rendszerességgel forgatott. Példáját látva
ELŐSZÓ 7