Régi és új peregrináció III. [antikvár]

PETŐFI S. JÁNOS (Macerata)A szemiotikai szövegtan mint határtudomány(Szövegtani Icutatás magyar nyelvi és szociolculturális háttérrel)0. Bevezető megjegyzésekElőadásomat egyrészt a konferencián való szereplésemmel, másrészt az előadásom címével kapcsolatos egy-két megjegyzéssel szeretném kezdeni.Ami a konferencián való szereplésem illeti, nem tudom, hogy én 'peregrinusnak' számítok-e vagy sem, hiszen külföldre távozásom óta, azaz idestova huszonkét éve, tanítva-tanulva járom (pontosabban változtatom) az országokat két és fél évi svédországi és tizenhét évi németországi működés után jelenleg Olaszország egyik egyetemén oktatok , s ez a 'státus' (hajói tudom) nem felel meg pontosan a peregrinus" szó explikációjának. Az azonban tény, hogy külföldön magyar vagyok amit 'következetesen magyar (!)' kiejtésem, no meg a nevem miatt akkor se tudnék eltitkolni, ha akarnám , Magyarországon pedig (ha tíz év őta egyre gyakoribb hivatalos vendégként is) külföldi, ha ennek megállapításában a hivatalos okmányok a perdöntőek. Ezeknek a tényeknek és gondolatoknak a hátterével szeretnék köszönetet mondani a konferencia rendezőségének, amiért engem választott ki arra, hogy itt a 'peregrinusok' egyikeként közvetve-közvetlenül saját tapasztalataimról beszéljek.Előadásom címe ugyanis tapasztalataim tematikus forrásterületére utal, minthogy legalább annyi szerencsés véletlen, mint amennyi szerencsétlen indító körülmény folytán az elmúlt húsz-egynéhány évben aktívan részt vehettem annak a diszciplínának a létrehozásában (európai formálásában), aminek magyar elnevezéseként a szövegtan" név honosodott meg. Hadd jegyezzem meg rögtön, hogy azt hiszem a nem szakemberek között , sokan nem tudják, mi a szerencsés ebben az elnevezésben. (Azt a tényt, hogy persze ezzel az elnevezéssel sincs minden rendben, most ne bolygassuk!) Az elnevezés szerencsés voltához a szövegtan 'határtudomány' jellege felől közelíthetünk a legegyszerűbben.A szövegtan több ok következtében is határtudomány.^ Egyrészt mert nem helyezhető el egyetlen tradicionális diszciplína autonóm keretében sem. A szövegszerveződést a szövegek egyszerű (szöveg)mondat szintjéig nyelvi ismeretek irányítják, e fölött a szint fölött azonban a különféle valóságos vagy elképzelt (a hétköznapi élet területéhez, valamely intézmény gyakorlatához, vagy valamely formális, humán vagy természettudományhoz stb. tartozó) világfragmentumok"-nak az összefüggőségét biztosító nem nyelvi törvényszerűségek. Azaz a szövegtan nyelvészet is, de más is. Sőt, amiben más, az sem tartozik kizárólagos jelleggel egyetlen másik szakterü-